Woody Allen új filmjében egy filozófiaprof (Joaquin Phoenix) válságba kerül, mert beleszeret az egyik tanítványába (Emma Stone). Ó, pardon, ez már a jövő évi Woody Allen-film.
A magyar pusztában rejlő westernpotenciált eddig méltatlanul kevés rendező fedezte fel – jelentősebb kísérlet talán csak Szomjas György részéről történt a Talpuk alatt fütyül a széllel, mondjuk ezt természetesen anélkül, hogy megfeledkeznénk a nagyszerű John Savage nevezetes vágtájáról a lebukó hortobágyi napkorong előtt.
A Betty Blue óta le sem vesszük a szemünket róla, és azt kívánjuk, bárcsak mindig '86 forró nyara lenne. Öt filmjével köszöntjük fiatalságunk istennőjét.
Fekete lyukra futottunk az űrben, pofára estünk a vadnyugaton, és a magyar művészek is kifárasztottak minket. Nolan, Mundruczó, Pálfi a vaskos csalódások elkövetői között.
Filozofáló nyomozók, sárkányok, zombik, zsidók és palesztinok, na és persze Mácsai Pál: szerintünk ezekért érte meg idén a legjobban sorozatfüggőnek lenni.
Magyar film az élen! Magyar film az élen! Megszavaztuk 2014 legjobbjait. Kérjük Wes Andersont és Jim Jarmuscht, fáradjanak a pódiumra! És te is fiam, Lars!
Amikor Sztupa és Troché szembesültek majomőseik tagadhatatlan létezésével, nem küldtek üdvözlő táviratot Darwinnak vagy senkinek sem. Nem röhögtek hangosan, de nem is voltak szomorúak, csak úgy tudatosult bennük, míg figyelmük az élet hétköznapi, apró dolgainál időzött.
Kis túlzással „csak” ülnek és beszélnek. Mégis érdekesek azok az idegen életek, amik estéről estére találkoznak. Merthogy muszáj találkozniuk, nemcsak fizikailag a térben, hanem azokban a másik dimenziókban is.
Az országúti balesetnél bámészkodó tolvajnak megtetszik a vérszagra megjelenő tévés akciócsoport magabiztos, öntudatos serénykedése, és a következő lopás bevételéből vett kamerával másnap már ő is egy haldoklót filmez. Olyan közelről, olyan arcátlanul, hogy vele együtt az összes videóst elzavarják a környékről.
A saját fontosságukba feledkezett rendezők sorában Christopher Nolan a legnagyobb ász, csak az az átkozott komolyság, ami mostanában erőt vett rajta, a végstádiumban lévő Kubrick-tisztelet és a mat-fiz szakkör népszerű tételei mozgóképes ábrázolásának kényszere – szóval ezek mind és még néhány rendezői tikk kezd valami fémes mellékízt hagyni az egyébként minden filmre jutó fél tucat csodás képsor és akciójelenet után.
A zsidó származásáról mit sem sejtő apácanövendék története tarolt az Európai Filmakadémia díjátadóján. A hatvanas években játszódó mű rendezőjével a lengyelek háborús bűneiről és a múltfeldolgozásra való hajlandóságukról is beszélgettünk.