Tetkó démonnal

Marton Csokas színész

Apja magyar, ő új-zélandi, a karrierje hollywoodi. Most épp Denzel Washingtonnal szemben adja az orosz főgonoszt A védelmezőben. A torontói filmfesztiválon értük el a világpremier napján, telefonon.

Magyar Narancs: Kik a szívének legkedvesebb főgonoszok?

Marton Csokas: Michael Powell filmjének, a Peeping Tomnak a főszereplője minden idők egyik legjobb főgonosza. De az egész film zseniális, az igazán maradandó gonosztevők sosem csak önmagukban léteznek.

MN: Kevés filmet gyűlöltek annyira a kritikusok, mint a maga idejében a Peeping Tomot. Ma már remekműként emlegetik, de Powell karrierjét tönkretette.

MCS: Ez is csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy az emberek többségének lövése sincs arról, miket beszél.

MN: Hol kereste az orosz akcentusát?

MCS: Igyekeztem nem túl vaskosra venni. Egyfajta kontinentális akcentust lőttem be. De nem tanulmányoztam egyetlen orosz nehézfiút sem, nekem elég volt annyi is, hogy ez a pasas, ahogy a jellemzése szól, egy névjegykártyás pszichopata. Azért a szakirodalmat átnyálaztam: az olyan könyvek, mint a The Wisdom of Psychopaths vagy a The Sociopath Next Door sokat segítettek.

MN: Ha már így utánaolvasott, mondana is egy-két példát a köztünk élő szociopatákra?

MCS: A politika például az a szakma, ami csak úgy vonzza a szociopatákat.

MN: Nem ez az első akciófilmje. Mi a kedvenc fegyverneme?

MCS: A fantáziám.

MN: Jó, de azon kívül?

MCS: Agyaggalamb-lövészetben jó vagyok. Volt szerencsém a kanadai olimpiai csapat edzőjétől órákat venni. Az agyaggalamb az egyetlen célpont, amire szívesen lövök. Nem tartok fegyvert, nincs is rá engedélyem.

MN: Hollywoodi aranyszabály: az erőszak oké, a szex nem. Nem prűd ez egy kicsit?

MCS: Való igaz, hogy erőszakban szinte minden mehet, de a meztelenkedés, a szerelmeskedés tabu. Szerepeltem egyszer egy rövidfilmben, Twilight of the Gods volt a címe. Ez volt a legkitárulkozóbb filmem.

MN: Kitárulkozó?

MCS: Sok volt benne a meztelenkedés.

MN: A védelmezőben tele van varrva tetoválásokkal.

MCS: A testemre felvitt tetoválások mind létező orosz börtöntetoválások másolatai. Kiolvasható belőlük a viselőjük élete, egész alvilági munkássága. Hetekbe telt, míg a stencilek elkészültek, és a szerzői jogokat is el kellett intézni. Két nap alatt vitték fel a teljes kollekciót a testemre. Van egy háromkötetes album tele börtöntetoválásokkal. Ezekből válogattuk össze a figurámhoz illőket. Az egyik, egy barbár démont ábrázoló tetkó, különösen a szívemhez nőtt. Úgy volt, hogy egy kereszt kerül a helyére, de végül a démon győzött. Voltak persze jóval obszcénabb tetoválások is, tetszettek is nekem, de ezeket végül elvetettük.

MN: Úgy nyilatkozott egyszer, hogy nagyon bírja Tarr Béla filmjeit, szívesen is játszana valamelyikben. Ugye, azt tudja, hogy Tarrnál elég lassan jutnak el a szereplők A-ból B-be?

MCS: Már hogyne tudnám! De hát erre van szüksége a mozinak: időre. Egyébként a Kárhozat a kedvencem. Tarr vagy őelőtte Pasolini – náluk mutatkozik meg csak igazán az emberi természet.

MN: Tarr-ról sajnos lemaradt; nem rendez többé.

MCS: Ez esetben nekem magamnak kell összehozni valamit.

A védelmező

Test, lélek, szellem – mondja Denzel Washington és egy dugóhúzóval torkon szúr egy orosz stricit. Az ismeretlen utak néha a jó felé vezetnek – nyugtázza Denzel Washington, és (nyaki ütő)eret vág egy orosz maffiózón. Az lehetsz, ami csak lenni akarsz – nyújt lelki vigaszt Denzel Washington, és kipufogógázzal kínoz egy korrupt rendőrt.
A hal már csak hal, a halász meg halász – magyarázza Denzel Washington Az öreg halász és a tenger tanulságát, míg felrobbant egy teljes kerületet. Étkezzen egészségesebben – korholja újdonsült ismerősét Denzel Washington, és kifüstöl egy teljes orosz oligarchafészket. Te rossz vagy, én pedig nem tűröm a rosszat – mondja Denzel Washington véreres szeme, midőn kék eres keze lövésre emeli a szögbelövőt. Semmi túlzás, semmi irónia, Denzel Washington valóban néhány barkácseszközzel megy neki az amerikai nemzettestet rágó orosz maffiának egy ágrólszakadt örömlány miatt. Denzel kezében a legártatlanabb szerszám is halálos fegyverré nemesül, ő maga pedig Buddha-nyugalommal vonul, hogy megvédje az amerikai kisembert. Gyilkol, mint a jó terminátor, egészséges életmódra nevel, mint Norbi, és a klasszikusok olvasására buzdít, mint a Nagy Könyv – aki szerint ez röhejes, nem téved nagyot. Aki szerint viszont ez így nézhetetlenül tré, az nem ismeri Denzel Washington karizmáját, delejes nézését, jelenlétének megbabonázó erejét. Ha vízen járna (majdnem meg is teszi) és kőtáblákkal a kezében lődözne, abból is jól jönne ki. Miként ebből a baromságból is.

Az InterCom bemutatója