Mindennek a megállapításához éles szem kellett, mert Sztupa és Troché egyenruhájukban teljesen beolvadtak a gumimacik közé. Nem is voltak ezzel egyedül, több nem eleve gumimacinak született egyén masírozott egyenruhában, szintén feltűnés nélkül. Az igazság az, hogy a gumimacik sem 100 százalékig voltak gumimacik, ha teljesen őszinték akarunk lenni, bevalljuk, hogy döntő többségük gumicukormaci volt. Mókás kis sárga, vörös, kicsit ragacsos ülő figurák, akik különösen esetlennek mutatkoztak felegyenesedve és alakzatba tömörülve, de becsületükre legyen mondva, tartották a lépést. Mondtuk, a vége le-leszakadozott néha, amikor például az állatkert vagy a lánynevelő intézet előtt haladt el a peloton, de ilyenkor Troché elüvöltötte magát, hogy zárkózz, ami az állatkertnél elegendőnek is bizonyult, de a lánynevelőnél korántsem. Ott azt is többször hozzátette, hogy nem kiabál, nem mutogat, nótát, mire az első sorok rá is kezdtek, hogy Tüzérek, tüzérek, megjöttek-e már..., de hátul csak mutogattak az intézet ablakrácsaira kapaszkodó csitriknek, hogy mit csinálnak velük a nekibőszült gumimacik. De a lányok is visszamutogattak ám, amiből arra lehetett következtetni, hogyha a mindkét fél részéről oly hőn óhajtott találkozóra valami csoda folytán sor kerülne, a gumimaciknak bizony fel kéne kötni a gatyát, ha meg akarnák menteni a méltóságuk legalább csekély töredékét. Pedig hát ők épp nem felkötni, hanem levetni akarták a gatyájukat, ami különben is elég hülyén állt rajtuk. Egy-kettő-egy, üvöltötte Troché, s oldalt kilépett a sor elől, hogy a lemaradozókat bevárván, egy-két jól irányzott farba rúgással segítse elő a kívánt felzárkózást. Mi is zárkózzunk gyorsan a tévé elé.
Pénteken este nyolckor Bo Widerberg 1976-os krimijét adja a Cinemax. A Lövész a tetőn című filmet eddig Gyilkos a tetőnként ismertük, de a lényegen nem változtat, kedvenc krimistáink - a skandináv krimi mint műfaj, vagyis áruvédjegy feltalálása előtti korból -, Maj Sjöwall és Per Wahlöö hőse, Beck felügyelő most is Stockholmban zúzza, Dala lovacskák és Volvo gépkocsik között. Utána a Sekély sírhantot nem nagyon érdemes megnézni, hisz a vak is látta már százszor, de kétségtelenül Danny Boyle hete van most, mint azt belül is tárgyaljuk.
Szombaton régi kedvencünk, a menekülő menyasszonnyal nyitó Féktelen Minnesota lesz éjjel fél tizenkettő után a ViaSat3-on - a kor nyelvét perfektül beszélő 1996-os darab. Előtte szerencsésen véget is ér a negyed tízkor Dunán kezdett Alvilági melódia, Jean Gabin és Alain Delon együttműködés-sorozatának egyik mérsékelten izgalmas fejezete, 1962-ből.
Vasárnap látom az újságban, hogy Ötödik pecsét (a Dunán este kilenckor), erről tehát már lemaradtunk, ki száll be az ötödiknél. Néztem is a múlt heti újságban, hogy mikor ment a Negyedik pecsét, de nem találtam, tényleg nem értem, miért kell a sorozatokat összevissza adni. Végül órákba tellett, míg két hét múlvánál megtaláltam A hetedik pecsétet, de már nem tudom, hol adják, pedig asszem' az a bef. rész.
Hétfőn Minnesota után Tennessee, név szerint Williams éjjel egy után a Film Mánián a Múlt nyáron, hirtelen Liz Taylorral.
Kedden sokak szerelme, Júlia kisasszony 16.05-től az MGM-en, hadd vessem közbe, hogy nekem is van egy Júlia című kedvencem, Terry Torday és Sylvia Kristel ámokfutásáról szól, a magyar versenyző már a főcím előtt kivonul benne a vonat mosdójába. Miért - kérdezi a bennem lakó műkritikus. Utána ugyanitt A vád tanúja, '57-ből.
Szerdán is MGM, 21.45-től Bonnie és Clyde, Imrével, Ferivel és Katival a főszerepben, találják ki, hogy ki közülük Bonnie és ki a Clyde. Addig meg hagyjanak fel a tévézéssel!
