Eléggé el nem ítélhető módja a stand upnak, amikor a mikrofon birtoklója az első sorokban ülőket kezdi vegzálni. Insult comicnak hívják az ilyen embert, Don Rickles, az alacsonyan szálló inzultusok királya nemrég távozott az égi stand up klubba, szóval ez egy nagy hagyományokkal bíró műfaj. Robert De Niro is egy nagy hagyományokkal bíró műfaj, oly nagyokkal, hogy életműve immár korszakokra bomlik: a művészire és a megélhetésire. Addig jó, míg valakinek csak az életműve bomlik: a hírek hallatán, hogy De Niro egy lecsúszott insult comicot fog alakítani, az egekig csaptak a remények, hogy Bobby új filmje talán A komédia királya és nem a Nagyfater elszabadul folytatója lesz. Tényleg nem az lett, a The Comedian inkább ahhoz a nyugdíjasklubhoz hasonlít, ahol De Niro, mint hajdan híres komikus fellépni kényszerül. A stábból valaki mostanában kaphatott tv-előfizetést, és látá, hogy Louis CK menő, és azt is, hogy a Comedy Cellar (a stand up világ mértani közepe) szintén menő. Némi összeadás (menő+menő=menő) után egyértelművé vált, hogy ha De Nirót leküldik a Cellarbe, az szintén menő. Talán tényleg az lehetett volna, ha nem oda fut ki az egész, hogy De Niro (73) hogyan veszi le a lábáról Leslie Mannt (45). Csekély nyereség, hogy a Comedy Cellar valódi napszámosai, a bérből, belépőből és inzultusból élők egy-két percig feltűnnek a színen. Jessica Kirson is, aki 15-20 dollár (plusz kötelező fogyasztás) ellenében bárkit szívesen inzultál a színpadról. A Cellarban nincs kecmec: aki elsőként érkezik, azt a legelső sorba ültetik, prédául kínálva fel Jessica nyelvének.
Figyelmébe ajánljuk
Újabb amerikai esti talkshow húzhatja le a rolót Trump nyomására - most a Charlie Kirk-gyilkosság miatt
Jimmy Kimmel kritikusan beszélt Charlie Kirk meggyilkolásáról és arról, mindezt a Trump-féle MAGA- világ miként használja fel saját céljaira. Az ABC csatorna erre határozatlan időre elkaszálta Kimmel műsorát, ami az egyik legismertebb késő esti talkshow volt.
Nem csak a stadionokban baj a rasszizmus, hanem az egész országban
Sokatmondó a magyar fociklubok azon igénye, hogy ne kerüljön a lelátói cigányozás a rasszista kategóriába. Sajnos nemcsak a fociról mond el ez mindent: az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett, egész pontosan beazonosítható emberek bűne.
Vörösben
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
Magánügyek, közügyek
Szintén zenész
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Patchwork művészportrékból
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Egy új magyar regény, amelyben alig van valami magyar, ám annál több a sakk
Egy piszlicsárénak tűnő történet, ami pontosan megmutatja, hogyan halad az élet Magyarországon
A választási rendszer az első három legfontosabb közéleti téma egyike
„Sokan fekete-fehéren látják a felelősség kérdését az izraeli–palesztin konfliktusban”
