Eléggé el nem ítélhető módja a stand upnak, amikor a mikrofon birtoklója az első sorokban ülőket kezdi vegzálni. Insult comicnak hívják az ilyen embert, Don Rickles, az alacsonyan szálló inzultusok királya nemrég távozott az égi stand up klubba, szóval ez egy nagy hagyományokkal bíró műfaj. Robert De Niro is egy nagy hagyományokkal bíró műfaj, oly nagyokkal, hogy életműve immár korszakokra bomlik: a művészire és a megélhetésire. Addig jó, míg valakinek csak az életműve bomlik: a hírek hallatán, hogy De Niro egy lecsúszott insult comicot fog alakítani, az egekig csaptak a remények, hogy Bobby új filmje talán A komédia királya és nem a Nagyfater elszabadul folytatója lesz. Tényleg nem az lett, a The Comedian inkább ahhoz a nyugdíjasklubhoz hasonlít, ahol De Niro, mint hajdan híres komikus fellépni kényszerül. A stábból valaki mostanában kaphatott tv-előfizetést, és látá, hogy Louis CK menő, és azt is, hogy a Comedy Cellar (a stand up világ mértani közepe) szintén menő. Némi összeadás (menő+menő=menő) után egyértelművé vált, hogy ha De Nirót leküldik a Cellarbe, az szintén menő. Talán tényleg az lehetett volna, ha nem oda fut ki az egész, hogy De Niro (73) hogyan veszi le a lábáról Leslie Mannt (45). Csekély nyereség, hogy a Comedy Cellar valódi napszámosai, a bérből, belépőből és inzultusból élők egy-két percig feltűnnek a színen. Jessica Kirson is, aki 15-20 dollár (plusz kötelező fogyasztás) ellenében bárkit szívesen inzultál a színpadról. A Cellarban nincs kecmec: aki elsőként érkezik, azt a legelső sorba ültetik, prédául kínálva fel Jessica nyelvének.
Figyelmébe ajánljuk
Valóra vált forgatókönyv
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
Amikor győznek a hippik
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Hibamátrix
Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.
Ozmózisok
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Mozaikkockák
A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.
Abúzus, család
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
Mint amikor a happy end helyett a stáblista jön, majd ránk kapcsolják a villanyt
Maruzsa kínos TikTok-videója csak egy a sok közül: ellepték a netet a kormánypárti politikusok idióta megnyilvánulásai
