Film

WireLess című kisfilmjét a cannes-i filmfesztivál Short Film Corner programjában mutatták be. Nem egy vidám történet, így elsősorban arra voltunk kíváncsiak, miért fest ilyen negatív világképet a húszas évei elején járó pályakezdő filmes.

A digitális fotótechnikának hála egy sor olyan dolog is köznapi hobbivá nemesült, ami korábban – megfizethetetlen és kivételes eszközigénye miatt – kizárólag profik kiváltsága volt.

Új filmje egy szír menekültről szól, aki rájön, hogy tud repülni. A Jupiter holdja a cannes-i bemutatkozás után már fut is a pesti mozikban. Politikai állásfoglalásról, gyávaságról és szétszakadt Európáról beszélgettünk.

Elege lett abból, hogy a kormány beleavatkozik a filmes szakma ügyeibe.

Az Alien-filmekkel voltaképpen az a gond, hogy már a cím ismeretében is tudja az ember, mire számítson: űrhajó halad az univerzum sötét mélyén, eredeti céljától eltérítve megállíthatatlanul a végzete felé, ahol ismerős rettenet várja. A szörny-ember találkozó kikerülhetetlen, egyben kötelező, ha elmaradna, a közönség visszakérné a pénzét (jellemző, hogy az előzményfilmet, a Prometheust azért pfujolták sokan, mert csak hellyel-közzel mutatkozik benne az archetipikus, vérét tekintve igen alacsony pH-jú rém).

Szerepelt a Mátrixban, Calvin Klein-reklámokban és A házibuli folytatódikban. Játszott Resnais, Chabrol és Tavernier filmjeiben. Nemrég Jacques Cousteau-t alakította. A franciák 58 éves, sanzonkedvelő sztárjával Párizsban beszélgettünk.

Két lengyel életrajzi filmet is láthatunk a napokban: mindkettő hőse tragikus sorsú festő­művész. Ám az egyezéseknél tanulságosabbak a különbségek.