„A szomorút szeretem” - Lambert Wilson színész

Film

Szerepelt a Mátrixban, Calvin Klein-reklámokban és A házibuli folytatódikban. Játszott Resnais, Chabrol és Tavernier filmjeiben. Nemrég Jacques Cousteau-t alakította. A franciák 58 éves, sanzonkedvelő sztárjával Párizsban beszélgettünk.

Magyar Narancs: Még mindig megállítják az utcán, hogy: Nini, a Merovingi a Mátrixból?

Lambert Wilson: Még ennyi idő után is megtörténik. A minap Dél-Afrikában jártam, lemátrixoztak ott is. Kiegyeztem ezzel a helyzettel. Legalább megállítanak valamiért az utcán. Ha ez a Mátrix miatt van, hát legyen. Franciaországban is hasonló a helyzet, pedig annyi mindenben szerepeltem már. A Mátrixnak megvan az a nagy előnye a filmek többségével szemben, hogy egyik generációról a másikra száll. Egy nagy feladvány, amit mindenki szeretne megfejteni. Kevesen mondhatják el magukról, hogy csak egyszer látták a Mátrix-filmeket. Tudja, kik szúrnak ki mindig? Az amerikai szállodák londinerei, akiknek odaadod a slusszkulcsot, hogy leparkírozzák a kocsidat.

false

MN: Nemrég Jacques Cousteau-t, a legendás tengerkutatót alakította egy játékfilmben. A korából arra tippelek, hogy Cousteau kapitányon nőtt fel.

LW: Mintha egy családtagot alakítottam volna. Mintha magának a saját nagyapját kéne eljátszania. Cousteau a gyerekkoromat jelenti. Vallásos áhítattal néztük a filmjeit, igazi hős volt a szemünkben.

MN: A hős alakjára utólag némi árnyék vetült, például az antiszemitizmus árnyéka (előkerült egy 1941-ben, a Vichy-kormányzat idején írt, meglehetősen antiszemita kicsengésű levele – K. G.).

LW: Tudja, mi, franciák szeretjük lenyakazni a hőseinket. Nagy hagyományokkal bírunk e téren. És tudja, még mi az, amit ki nem állhatunk? A sikert. Elég, ha csak megnézi a francia Oscar, a César-díj odaítélését. Az irigység nálunk nemzeti vonás. A sikertől pedig fintorgunk, hogy jaj, milyen vulgáris. Cousteau nem egyszerűen sikeres ember volt, hanem a két legnépszerűbb francia egyike. A másik Pierre abbé volt – milyen furcsa a sors, egyszer már őt is eljátszottam. Szóval, Cousteau könnyű préda volt. De ne keverjük őt a bátyjával, aki nemcsak antiszemita volt, de az antiszemitizmus bősz teoretikusa is. Cousteau az ellenállás tagja volt, háborús hős, ki is tüntették. És igen, kiállt a bátyjáért, meg akarta akadályozni, hogy kivégezzék. Az ember ennyit megtesz a testvéréért. Ezt aztán csodálatosan fel lehet fújni.

false


MN: Cousteau nemcsak a tenger élővilágának, de a piros kötött sapkáknak is nagy reklámot csinált.

LW: Akkor elmondom, mibe keveredtem. A forgatás előtt felléptem egy élő tévéműsorban itt, Párizsban. Egy másik filmről beszéltem volna, de a műsorvezető a szavamba vágott: „Tudjuk, hogy Cousteau-t fogod játszani, ezért van egy kis meglepetésünk a számodra.” Rögtön rosszat sejtettem. Természetesen a piros sapka volt, amit a helyszínen fel is kellett próbálnom. Másfél millió néző előtt, élő adásban. Nem mondhattam nemet. Rettenetesen kínos volt az egész, minden percét gyűlöltem. De ezzel még nem értek véget a megpróbáltatásaim, mert behoztak egy halakkal teli kosarat, hogy tessék, itt a nagy lehetőség, nevezzem nevükön szerencsétlen halakat. Ezt tudták kitalálni honfitársaim szórakoztatására. Cousteau talkshow-verziója: piros sapka, plusz mi van a kosárban: hering vagy nyelvhal?

false

MN: Ha valaki az ön életéről készít majd filmet, melyik részével kezdje?

LW: Az első kétharmada szót sem érdemel. Kit érdekel egy színész élete? Engem biztosan nem. A színészeknek oly ritkán van mondanivalójuk, ami rajtuk kívül másnak is hasznára válhat. A kivételek talán azok, akik rendezni kezdenek. Az mégiscsak önálló munka. De egy színész mást sem csinál, mint mások bő­rébe bújik. Erről meg minek film. Az olyan lenne, mintha valaki egy hagymáról készítene dokumentumfilmet. Amondó volnék, koncentráljunk az életem hátralévő harmadára. Ki tudja, talán megőrülök, elhatalmasodik rajtam a Napóleon-komplexus, vagy Jézusnak fogom képzelni magam, és vízen járok. Mindig benne van a pakliban, hogy az ember fogja magát, és egyszer csak becsavarodik.

MN: Ha mégsem őrül meg, legközelebb kinek a bőrébe bújik?

LW: Yves Montand-dalokkal fogok turnézni. Montand, akárcsak Cousteau, a háború utáni Franciaország igazi self-made manje volt. Mindketten megtapasztalták a háborút, és mindketten nagy nőcsábászok voltak. És mindketten egy-egy Simone-t vettek feleségül. Mindkét Simone megszenvedte a férjük félrelépé­seit, mindkét feleség az alkoholban talált menedéket. De egyik férfi sem lehetett meg az ő Simone-ja nélkül. A Simone-ok képviselték a józan észt az életükben.

MN: Melyik a legkedvesebb Montand-sanzonja?

LW: A Hulló levelek természetesen. Meg a Barbara. Mindkettő a Jacques Prévert–Joseph Kosma páros szerzeménye. A szomorú dalokat szeretem. A szomorúak közül is a nagyon szomorúakat.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.