tévésmaci

Tigriskarom

  • tévésmaci
  • 2022. január 12.

Film

Amikor Sztupa és Troché visszatértek Mespelbrunnba, a környéken rablók garázdálkodtak.

Feldúlt otthonok, kifosztott kereskedelmi utazók, felperzselt föld, rettegésben tartott polgárok jelezték nyomukat, de őket magukat ritkán látta emberfia, vagy ha látta, már késő volt és ő is a kárvallottjuk lett – az ilyen történeteknek nem volt se szeri, se száma. Legtöbbször persze valakinek az ismerőse, rokona esett áldozatul, de a hátramaradt nyomok, romok és a nagyon is valós áldozatok nem hagytak kétséget afelől, hogy jóval többről van itt szó holmi vaklármázásnál. Sztupának és Trochénak útközben nem volt miért aggódnia, a delizsánszukat egy tucatnyi dragonyos kísérte Aschaffenburgtól, épp bajtársaikhoz tartottak váltásként, akik a mespelbrunni kastély védelmét látták el. Ott helyben már korántsem tűntek annyira megnyugtatónak, inkább valami szedett-vedett alakulat benyomását keltették, dacára még a választófejedelmi egyenruhának is. A kastély frissen felhúzott körbástyájába vették be magukat, hogy onnan tartsák szemmel a környéket, de jobbára csak a részeg ordítozásukkal hívták fel magukra a figyelmet, legfeljebb a hírük jelentett valamiféle védelmet. A mespelbrunni kastéllyal jó lesz vigyázni, egy tucat katona őrzi, állig felfegyverezve, heti váltásban. Egy nagyobb szélvihar simán szétkergetné őket, gondolta okkal, aki alaposabban szemrevételezte őkelméket. No, talán majd a váltás, mondogatták a helyiek egy darabig, de nagyjából ugyanazok a pofák cserélődtek hetente, úgyhogy ez a remény is hamar alábbhagyott. Sztupa és Troché is megtapasztalták gyorsan, hogy hogyan is mennek errefelé a dolgok, de az útjuk kétségkívül zavartalan volt, s a fogadtatásra sem lehetett panaszuk. A postaállomás a fogadónál volt, a delizsánsz bekanyarodott a térnek is beillő udvarra, a katonák pedig tovalovagoltak a kastélyhoz, hogy minél gyorsabban megejtsék a váltást, hogy leváltott társaik kísérhessék tovább a járatot, előbb még Freudenbergig, aztán a Majna hatalmas kanyarulatai mentén vissza Aschaffenburgba. Az utasoknak is jólesett a pihenő, haraptak volna valamit, bár tartottak a fogadó tartós rossz hírétől. Sztupa és Troché is várni kényszerültek, hisz vendéglátójuk, Julius Echter csak a váltással merészkedett kikocsizni eléjük a kastélyból, így valamelyest rájuk hárult a rémült utasok védelmezése. Sztupa lépett be elsőnek a vélelmezett bűntanyára, s amikor ő belép, akkor rendesen be van lépve akkor is, ha mint most, az alacsony szemöldökfa miatt erősen le kell hajtania a fejét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.