tévésmaci

Tigriskarom

  • tévésmaci
  • 2022. január 12.

Film

Amikor Sztupa és Troché visszatértek Mespelbrunnba, a környéken rablók garázdálkodtak.

Feldúlt otthonok, kifosztott kereskedelmi utazók, felperzselt föld, rettegésben tartott polgárok jelezték nyomukat, de őket magukat ritkán látta emberfia, vagy ha látta, már késő volt és ő is a kárvallottjuk lett – az ilyen történeteknek nem volt se szeri, se száma. Legtöbbször persze valakinek az ismerőse, rokona esett áldozatul, de a hátramaradt nyomok, romok és a nagyon is valós áldozatok nem hagytak kétséget afelől, hogy jóval többről van itt szó holmi vaklármázásnál. Sztupának és Trochénak útközben nem volt miért aggódnia, a delizsánszukat egy tucatnyi dragonyos kísérte Aschaffenburgtól, épp bajtársaikhoz tartottak váltásként, akik a mespelbrunni kastély védelmét látták el. Ott helyben már korántsem tűntek annyira megnyugtatónak, inkább valami szedett-vedett alakulat benyomását keltették, dacára még a választófejedelmi egyenruhának is. A kastély frissen felhúzott körbástyájába vették be magukat, hogy onnan tartsák szemmel a környéket, de jobbára csak a részeg ordítozásukkal hívták fel magukra a figyelmet, legfeljebb a hírük jelentett valamiféle védelmet. A mespelbrunni kastéllyal jó lesz vigyázni, egy tucat katona őrzi, állig felfegyverezve, heti váltásban. Egy nagyobb szélvihar simán szétkergetné őket, gondolta okkal, aki alaposabban szemrevételezte őkelméket. No, talán majd a váltás, mondogatták a helyiek egy darabig, de nagyjából ugyanazok a pofák cserélődtek hetente, úgyhogy ez a remény is hamar alábbhagyott. Sztupa és Troché is megtapasztalták gyorsan, hogy hogyan is mennek errefelé a dolgok, de az útjuk kétségkívül zavartalan volt, s a fogadtatásra sem lehetett panaszuk. A postaállomás a fogadónál volt, a delizsánsz bekanyarodott a térnek is beillő udvarra, a katonák pedig tovalovagoltak a kastélyhoz, hogy minél gyorsabban megejtsék a váltást, hogy leváltott társaik kísérhessék tovább a járatot, előbb még Freudenbergig, aztán a Majna hatalmas kanyarulatai mentén vissza Aschaffenburgba. Az utasoknak is jólesett a pihenő, haraptak volna valamit, bár tartottak a fogadó tartós rossz hírétől. Sztupa és Troché is várni kényszerültek, hisz vendéglátójuk, Julius Echter csak a váltással merészkedett kikocsizni eléjük a kastélyból, így valamelyest rájuk hárult a rémült utasok védelmezése. Sztupa lépett be elsőnek a vélelmezett bűntanyára, s amikor ő belép, akkor rendesen be van lépve akkor is, ha mint most, az alacsony szemöldökfa miatt erősen le kell hajtania a fejét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.