tévésmaci

Tigriskarom

  • tévésmaci
  • 2022. január 12.

Film

Amikor Sztupa és Troché visszatértek Mespelbrunnba, a környéken rablók garázdálkodtak.

Feldúlt otthonok, kifosztott kereskedelmi utazók, felperzselt föld, rettegésben tartott polgárok jelezték nyomukat, de őket magukat ritkán látta emberfia, vagy ha látta, már késő volt és ő is a kárvallottjuk lett – az ilyen történeteknek nem volt se szeri, se száma. Legtöbbször persze valakinek az ismerőse, rokona esett áldozatul, de a hátramaradt nyomok, romok és a nagyon is valós áldozatok nem hagytak kétséget afelől, hogy jóval többről van itt szó holmi vaklármázásnál. Sztupának és Trochénak útközben nem volt miért aggódnia, a delizsánszukat egy tucatnyi dragonyos kísérte Aschaffenburgtól, épp bajtársaikhoz tartottak váltásként, akik a mespelbrunni kastély védelmét látták el. Ott helyben már korántsem tűntek annyira megnyugtatónak, inkább valami szedett-vedett alakulat benyomását keltették, dacára még a választófejedelmi egyenruhának is. A kastély frissen felhúzott körbástyájába vették be magukat, hogy onnan tartsák szemmel a környéket, de jobbára csak a részeg ordítozásukkal hívták fel magukra a figyelmet, legfeljebb a hírük jelentett valamiféle védelmet. A mespelbrunni kastéllyal jó lesz vigyázni, egy tucat katona őrzi, állig felfegyverezve, heti váltásban. Egy nagyobb szélvihar simán szétkergetné őket, gondolta okkal, aki alaposabban szemrevételezte őkelméket. No, talán majd a váltás, mondogatták a helyiek egy darabig, de nagyjából ugyanazok a pofák cserélődtek hetente, úgyhogy ez a remény is hamar alábbhagyott. Sztupa és Troché is megtapasztalták gyorsan, hogy hogyan is mennek errefelé a dolgok, de az útjuk kétségkívül zavartalan volt, s a fogadtatásra sem lehetett panaszuk. A postaállomás a fogadónál volt, a delizsánsz bekanyarodott a térnek is beillő udvarra, a katonák pedig tovalovagoltak a kastélyhoz, hogy minél gyorsabban megejtsék a váltást, hogy leváltott társaik kísérhessék tovább a járatot, előbb még Freudenbergig, aztán a Majna hatalmas kanyarulatai mentén vissza Aschaffenburgba. Az utasoknak is jólesett a pihenő, haraptak volna valamit, bár tartottak a fogadó tartós rossz hírétől. Sztupa és Troché is várni kényszerültek, hisz vendéglátójuk, Julius Echter csak a váltással merészkedett kikocsizni eléjük a kastélyból, így valamelyest rájuk hárult a rémült utasok védelmezése. Sztupa lépett be elsőnek a vélelmezett bűntanyára, s amikor ő belép, akkor rendesen be van lépve akkor is, ha mint most, az alacsony szemöldökfa miatt erősen le kell hajtania a fejét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.