tévésmaci

Kerti farkas

  • tévésmaci
  • 2022. január 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché megmentették Rin Tin Tint (Jr.-t, de ez nem fontos most), kézenfekvőnek látszott, hogy egy grandiózus lakomával ünnepeljék meg e kétségkívül rendkívüli eseményt.

(Azért volt rendkívüli, mert nem szerették a kutyákat, az igazat megvallva a macskákat sem, sőt tulajdonképpen semmilyen háziállatot nem szíveltek, s úgy általában is túlzás lenne őket állatbarátnak nevezni, bár ez még változhat.) Csakhogy volt egy kis probléma ezzel a lakomázási ingerülettel, az elsősorban, hogy Sztupa is, Troché is szerfelett gyakorlatiasan tekintettek az étkezésre. Ettek, amikor megéheztek, vagy ha megengedte az idejük, legtöbbször azt, ami szembejött vagy eléjük tettek. Elkerülték az etetéseket, nem jártak fogadásokra, nem ültek be csak azért éttermekbe, mert új helyen fordultak meg, nem voltak preferenciáik, s stammasztal sem állt egyik bájzliban sem a nevükre íratva. Igaz, ez a gyakorlatias evészet sem sűrűn ragadta őket olyan, szükségszerűen emberi, de mégis elkerülhetőre, mint ittasan hideg rakott krumplit csenni a kamrából (fridzsiderből). Néha a székházuk földszintjén üzemelő kirgiz péküzemből a kisasszony felhozott ezt-azt, s ennyi. Vagyis mégis volt valami, amit a világért ki nem hagytak volna: a délutáni kávézás, ötkor. Ettől tényleg hat ökör kellett, hogy el bírja rángatni őket, csak hát hatökörből mindannyiunk éle­tébe kijut egy nagy rakással, miért pont ők lennének kivételek. E tagadhatatlanul nyárspolgári (nevettek ezen sokat) délutános kávézás pedig úgy festett, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva. Dúsan terített asztal, jó idő esetén a székház tetőteraszán, elérhető távolságból összetrombitálható vendégek, Ómafa, a pék kisasszony, néha Csuprik Tibor és valami könnyen kapható híresség. Sztupa egyszer még Óvári et.-at is elhívta, de tudta mindenki, hogy nem gondolja komolyan. Az asztalon három nagy kanna kávé, az a filteres, melyet a köznyelv csak híg német löttynek vagy americanónak nevez, egy ugyancsak dagadt kanna tea, tej, hab, tejhab, két kerek torta, legtöbbször Sacher és ún. Fekete-erdő, almás pite, kalács, mindenféle kekszek (shortbread mindig), kétszersült, vaj. Senkinek nem volt másra gondja, csak arra, hogy időben cserélgessék a kiürülő kannákat. Nem voltak olyan sűrűn az ilyen alkalmak, mint kivált a vendégek szerették volna, de a mag elvettetett mindenki lelkében: Ómafa mindenhová vitt magával shortbreadet, a pékségből minden nap öt óra tájt újabb és újabb alkalmasnak tetsző süteményeket küldtek fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.