tévésmaci

Kerti farkas

  • tévésmaci
  • 2022. január 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché megmentették Rin Tin Tint (Jr.-t, de ez nem fontos most), kézenfekvőnek látszott, hogy egy grandiózus lakomával ünnepeljék meg e kétségkívül rendkívüli eseményt.

(Azért volt rendkívüli, mert nem szerették a kutyákat, az igazat megvallva a macskákat sem, sőt tulajdonképpen semmilyen háziállatot nem szíveltek, s úgy általában is túlzás lenne őket állatbarátnak nevezni, bár ez még változhat.) Csakhogy volt egy kis probléma ezzel a lakomázási ingerülettel, az elsősorban, hogy Sztupa is, Troché is szerfelett gyakorlatiasan tekintettek az étkezésre. Ettek, amikor megéheztek, vagy ha megengedte az idejük, legtöbbször azt, ami szembejött vagy eléjük tettek. Elkerülték az etetéseket, nem jártak fogadásokra, nem ültek be csak azért éttermekbe, mert új helyen fordultak meg, nem voltak preferenciáik, s stammasztal sem állt egyik bájzliban sem a nevükre íratva. Igaz, ez a gyakorlatias evészet sem sűrűn ragadta őket olyan, szükségszerűen emberi, de mégis elkerülhetőre, mint ittasan hideg rakott krumplit csenni a kamrából (fridzsiderből). Néha a székházuk földszintjén üzemelő kirgiz péküzemből a kisasszony felhozott ezt-azt, s ennyi. Vagyis mégis volt valami, amit a világért ki nem hagytak volna: a délutáni kávézás, ötkor. Ettől tényleg hat ökör kellett, hogy el bírja rángatni őket, csak hát hatökörből mindannyiunk éle­tébe kijut egy nagy rakással, miért pont ők lennének kivételek. E tagadhatatlanul nyárspolgári (nevettek ezen sokat) délutános kávézás pedig úgy festett, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva. Dúsan terített asztal, jó idő esetén a székház tetőteraszán, elérhető távolságból összetrombitálható vendégek, Ómafa, a pék kisasszony, néha Csuprik Tibor és valami könnyen kapható híresség. Sztupa egyszer még Óvári et.-at is elhívta, de tudta mindenki, hogy nem gondolja komolyan. Az asztalon három nagy kanna kávé, az a filteres, melyet a köznyelv csak híg német löttynek vagy americanónak nevez, egy ugyancsak dagadt kanna tea, tej, hab, tejhab, két kerek torta, legtöbbször Sacher és ún. Fekete-erdő, almás pite, kalács, mindenféle kekszek (shortbread mindig), kétszersült, vaj. Senkinek nem volt másra gondja, csak arra, hogy időben cserélgessék a kiürülő kannákat. Nem voltak olyan sűrűn az ilyen alkalmak, mint kivált a vendégek szerették volna, de a mag elvettetett mindenki lelkében: Ómafa mindenhová vitt magával shortbreadet, a pékségből minden nap öt óra tájt újabb és újabb alkalmasnak tetsző süteményeket küldtek fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.