tévésmaci

Tyúk a ködben

  • tévésmaci
  • 2022. március 2.

Film

Sztupa és Troché megérkeztek Párizsba.

Az első éjszakájukat a Garde de Valenton (Gare de triage de Valenton) egyik szolgálati épületében töltötték, magyarul tán bakterháznak mondanánk, mindenesetre a nagy sorompó mellett állt, s ha erősen meresztgette valaki a szemét, láthatta innen a gurítódomb tetejét is. Ellenben éjszaka csak az eltévedt mozdonyok hármas lámpái tolták maguk előtt lassan vakításig közelítő fényüket. Amúgy az őrház egész lakályos volt, úgy 14–16 négyzetméter. A felvigyázó, szőrös kis olasz pasas, bizonyos Gaetano Scucco szerzett kölcsönbe még egy karosszéket, szóval két karosszék, egy lestrapált íróasztal, kályha és egy isten tudja, honnan szalasztott dikó, melyen felváltva kellett volna osztozniuk, beosztást is készítettek hozzá írásban, de a vége az lett, hogy Scucco átaludta rajta gyakorlatilag az egész éjszakát. Kell-e mondani, horkolt istentelenül. Sztupa és Troché ücsörögtek mellette, Sztupa az asztali lámpa pisla fényénél még bele-bele is olvasott az ott heverő másodlagos frissességű l’Humanitébe, de csak George Marchais Maurice Thorez örökségéről szóló kolumnás vezércikkéig jutott, mert Troché nem nagyon hagyta figyelni, állandóan azzal jött, hogy figyelj, Sztupa, Párizsban vagyunk! Párizs, érted… Sztupa először csak vállat vonyított, beléd bújt valami Horváth Tivadar, vagy mi, de aztán rá is átragadt valamicske a lelkesedésből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”