Jean-Louis Trintignant színész

"Utána akartam menni"

Film

Egy öreg óriás visszatér. Haneke haldoklásfilmje, a nálunk jövő héten moziba kerülő Szerelem hozta vissza az élők közé.

Magyar Narancs: Vadim, Lelouch, Chabrol, Rohmer, Gavras, Kieslowsi, Bertolucci, Risi, Scola filmjeiben játszott, de az Egy férfi és egy nő tette igazán ismertté világszerte.

Jean-Louis Trintignant: Az újhullám elment mellettem. Forgattam ugyan Chabrollal, Rohmerrel vagy Truffaut-val az utolsó filmjét, a Végre vasárnapot, mégsem én kellettem nekik. A hatvanas évek par excellence szerelmesfilmje, az Egy férfi és egy nő egy kis költségvetésű, fekete-fehér, szinte amatőr próbálkozásnak indult. Nem volt kész sem a forgatókönyv, sem a dialógusok. Partnernőmmel, Anouk Aimée-vel szinte végighülyéskedtük és -improvizáltuk a filmet. Mindannyiónknak váratlanul jött a film egekbe magasztalása Cannes-ban, majd az Oscar-gálán. Tudja, a legtöbb színész hiúságból filmezik.

MN: Akkor miért utasította vissza Bertolucci felkérését Az utolsó tangó Párizsban főszerepére?

JLT: Tizenkét éves volt Marie lányom. Nem tehettem meg vele, hogy szégyenkezzen miattam az osztálytársai vagy a tanárai előtt. Nem mertem felvállalni a meztelenséget. Marlon Brando alakítása láttán cseppet sem bántam meg.

MN: Coppolát és Spielberget éppúgy kikosarazta az Apokalipszis mosttal és a Harmadik típusú találkozásokkal.

JLT: Sok filmet forgattam akkoriban zsinórban. Másfelől nem beszéltem angolul, s nem akartam Amerikába menni. Tudom, nem szép dolog, de van bennem valami zsigeri tiltakozás mindennel szemben, ami amerikai.

MN: Hogy jött az autóversenyzés? A hetvenes években egyik napról a másikra felfüggesztette a színészi pályafutását, és versenyzőnek állt.

JLT: A megszokás, a rutin, az örömtelenség állapota miatt úgy éreztem, hogy váltani kell. Úgymond hazai pályán indultam, hiszen a felmenőim közül többen is foglalkoztak autóversenyzéssel, a nagybátyám például Forma-1-es pilóta volt. Másfajta veszélyérzetet tapasztaltam meg, fejleszthettem a koncentrációs képességemet. Idővel persze rájöttem, hogy színésznek még mindig tehetségesebb vagyok.

MN: Egy időben filmrendezéssel is próbálkozott...

JLT: Eredetileg rendező akartam lenni, de vezetői képességek, határozott elképzelések nélkül jobb, hogy letettem erről a vágyamról. Született dilettáns vagyok. Sokkal inkább az élet halk megfigyelője, háttérszereplője, mint hangos résztvevője. Szeretem átadni magamat mások hatásának.

MN: Évek óta kedvenc költői, Apollinaire, Aragon, Vian, Desnos, Prévert népszerűsítésével foglalkozik.

JLT: A költészet lelki támaszom, az a forrás, amihez újra meg újra visszatérek. Különösen amióta megvakultam. Színpadi szövegeket már képtelen volnék megtanulni, a kedvenc költőimet viszont betéve tudom. Megannyi maradandó emlék fűz a Marie lányommal közös költői estekhez. Évek óta járom az ország irodalmi pódiumait, egyetemi színpadait, szabadtéri fesztiváljait a három anarchista költő, Prévert, Vian, Desnos verseivel. A közeljövőben pedig egy kevésbé ismert francia író, Jules Renard naplójából készítek színpadi összeállítást.

MN: Tíz éve azt mondta, végleg abbahagyja a filmezést.

JLT: Haneke miatt szegtem meg a fogadalmamat. És nem bántam meg. Korábban azt hittem, az osztrákok mind jobboldaliak. Én baloldali vagyok. Egy művésznek kell, hogy legyen meggyőződése, sőt politikai felelőssége. A nemrég elhunyt barátomtól, Jean Serrat-tól egyszer megkérdezték, hogy azok után, amilyen károkat a kommunizmus okozott az emberiségnek, még mindig baloldali-e. Mire ő azt felelte, már nem baloldali, szélsőbaloldali vagyok.

MN: Hanekét is a szociális érzékenysége miatt szereti?

JLT: A közös gondolkodás mindennek az alapja. Kell, hogy szeressem vagy legalább értsem azt, akivel együttműködöm. Már régóta nem nézek filmeket. Pár éve a legidősebb unokám hívta fel a figyelmemet a Rejtély című Haneke-filmre. Manapság nincsenek nagyok, nincsenek mesterek a moziban, Bergman halott, Fellini halott, Haneke foglalja el a megüresedett helyet.

MN: A film cannes-i bemutatója kapcsán nyilatkozta, hogy Marie lánya értelmetlen halála, a feldolgozhatatlan trauma adott erőt a feleségét a halálba kísérő férj szerepének megformálásához, amit Haneke egyenesen önnek írt.

JLT: Marie halálával új időszámítás kezdődött az életemben. 't szerettem legjobban a világon. Hirtelen minden értelmetlenné vált körülöttem és bennem. Utána akartam menni. Hónapokig önkívületi állapotban vegetáltam. Nem hittem, hogy valaha is túl lehet élni a fájdalmat, a hiányát. Valóban a Szerelem mentett meg attól, hogy átadjam magam a lemondásnak, a leépülésnek.

MN: Nyolcvanegy évesen újra reflektorfénybe került. Tervezi a folytatást?

JLT: Csakis Hanekével. Szóltam neki, hogy ha úgy adódik, bármilyen kisebb szerepet elvállalok a következő filmjében.

MN: Szűkebb hazája Provence, ahol bortermelőként ismerik.

JLT: Évtizedek óta Uzèsben élek a feleségemmel, aki mindenben csodálatos társam. Lényegében a családi hagyományokat követtem a bor- és olajbogyó-termeléssel. Apámnak és nagyapámnak is szőlőbirtokai voltak ezen a vidéken. Egyszerre vagyok paraszt és értelmiségi.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.