Magyar Narancs: Vadim, Lelouch, Chabrol, Rohmer, Gavras, Kieslowsi, Bertolucci, Risi, Scola filmjeiben játszott, de az Egy férfi és egy nő tette igazán ismertté világszerte.
Jean-Louis Trintignant: Az újhullám elment mellettem. Forgattam ugyan Chabrollal, Rohmerrel vagy Truffaut-val az utolsó filmjét, a Végre vasárnapot, mégsem én kellettem nekik. A hatvanas évek par excellence szerelmesfilmje, az Egy férfi és egy nő egy kis költségvetésű, fekete-fehér, szinte amatőr próbálkozásnak indult. Nem volt kész sem a forgatókönyv, sem a dialógusok. Partnernőmmel, Anouk Aimée-vel szinte végighülyéskedtük és -improvizáltuk a filmet. Mindannyiónknak váratlanul jött a film egekbe magasztalása Cannes-ban, majd az Oscar-gálán. Tudja, a legtöbb színész hiúságból filmezik.
MN: Akkor miért utasította vissza Bertolucci felkérését Az utolsó tangó Párizsban főszerepére?
JLT: Tizenkét éves volt Marie lányom. Nem tehettem meg vele, hogy szégyenkezzen miattam az osztálytársai vagy a tanárai előtt. Nem mertem felvállalni a meztelenséget. Marlon Brando alakítása láttán cseppet sem bántam meg.
MN: Coppolát és Spielberget éppúgy kikosarazta az Apokalipszis mosttal és a Harmadik típusú találkozásokkal.
JLT: Sok filmet forgattam akkoriban zsinórban. Másfelől nem beszéltem angolul, s nem akartam Amerikába menni. Tudom, nem szép dolog, de van bennem valami zsigeri tiltakozás mindennel szemben, ami amerikai.
MN: Hogy jött az autóversenyzés? A hetvenes években egyik napról a másikra felfüggesztette a színészi pályafutását, és versenyzőnek állt.
JLT: A megszokás, a rutin, az örömtelenség állapota miatt úgy éreztem, hogy váltani kell. Úgymond hazai pályán indultam, hiszen a felmenőim közül többen is foglalkoztak autóversenyzéssel, a nagybátyám például Forma-1-es pilóta volt. Másfajta veszélyérzetet tapasztaltam meg, fejleszthettem a koncentrációs képességemet. Idővel persze rájöttem, hogy színésznek még mindig tehetségesebb vagyok.
MN: Egy időben filmrendezéssel is próbálkozott...
JLT: Eredetileg rendező akartam lenni, de vezetői képességek, határozott elképzelések nélkül jobb, hogy letettem erről a vágyamról. Született dilettáns vagyok. Sokkal inkább az élet halk megfigyelője, háttérszereplője, mint hangos résztvevője. Szeretem átadni magamat mások hatásának.
MN: Évek óta kedvenc költői, Apollinaire, Aragon, Vian, Desnos, Prévert népszerűsítésével foglalkozik.
JLT: A költészet lelki támaszom, az a forrás, amihez újra meg újra visszatérek. Különösen amióta megvakultam. Színpadi szövegeket már képtelen volnék megtanulni, a kedvenc költőimet viszont betéve tudom. Megannyi maradandó emlék fűz a Marie lányommal közös költői estekhez. Évek óta járom az ország irodalmi pódiumait, egyetemi színpadait, szabadtéri fesztiváljait a három anarchista költő, Prévert, Vian, Desnos verseivel. A közeljövőben pedig egy kevésbé ismert francia író, Jules Renard naplójából készítek színpadi összeállítást.
MN: Tíz éve azt mondta, végleg abbahagyja a filmezést.
JLT: Haneke miatt szegtem meg a fogadalmamat. És nem bántam meg. Korábban azt hittem, az osztrákok mind jobboldaliak. Én baloldali vagyok. Egy művésznek kell, hogy legyen meggyőződése, sőt politikai felelőssége. A nemrég elhunyt barátomtól, Jean Serrat-tól egyszer megkérdezték, hogy azok után, amilyen károkat a kommunizmus okozott az emberiségnek, még mindig baloldali-e. Mire ő azt felelte, már nem baloldali, szélsőbaloldali vagyok.
MN: Hanekét is a szociális érzékenysége miatt szereti?
JLT: A közös gondolkodás mindennek az alapja. Kell, hogy szeressem vagy legalább értsem azt, akivel együttműködöm. Már régóta nem nézek filmeket. Pár éve a legidősebb unokám hívta fel a figyelmemet a Rejtély című Haneke-filmre. Manapság nincsenek nagyok, nincsenek mesterek a moziban, Bergman halott, Fellini halott, Haneke foglalja el a megüresedett helyet.
MN: A film cannes-i bemutatója kapcsán nyilatkozta, hogy Marie lánya értelmetlen halála, a feldolgozhatatlan trauma adott erőt a feleségét a halálba kísérő férj szerepének megformálásához, amit Haneke egyenesen önnek írt.
JLT: Marie halálával új időszámítás kezdődött az életemben. 't szerettem legjobban a világon. Hirtelen minden értelmetlenné vált körülöttem és bennem. Utána akartam menni. Hónapokig önkívületi állapotban vegetáltam. Nem hittem, hogy valaha is túl lehet élni a fájdalmat, a hiányát. Valóban a Szerelem mentett meg attól, hogy átadjam magam a lemondásnak, a leépülésnek.
MN: Nyolcvanegy évesen újra reflektorfénybe került. Tervezi a folytatást?
JLT: Csakis Hanekével. Szóltam neki, hogy ha úgy adódik, bármilyen kisebb szerepet elvállalok a következő filmjében.
MN: Szűkebb hazája Provence, ahol bortermelőként ismerik.
JLT: Évtizedek óta Uzèsben élek a feleségemmel, aki mindenben csodálatos társam. Lényegében a családi hagyományokat követtem a bor- és olajbogyó-termeléssel. Apámnak és nagyapámnak is szőlőbirtokai voltak ezen a vidéken. Egyszerre vagyok paraszt és értelmiségi.
