Jean-Louis Trintignant színész

"Utána akartam menni"

  • Szentgyörgyi Rita
  • 2012. november 25.

Film

Egy öreg óriás visszatér. Haneke haldoklásfilmje, a nálunk jövő héten moziba kerülő Szerelem hozta vissza az élők közé.

Magyar Narancs: Vadim, Lelouch, Chabrol, Rohmer, Gavras, Kieslowsi, Bertolucci, Risi, Scola filmjeiben játszott, de az Egy férfi és egy nő tette igazán ismertté világszerte.

Jean-Louis Trintignant: Az újhullám elment mellettem. Forgattam ugyan Chabrollal, Rohmerrel vagy Truffaut-val az utolsó filmjét, a Végre vasárnapot, mégsem én kellettem nekik. A hatvanas évek par excellence szerelmesfilmje, az Egy férfi és egy nő egy kis költségvetésű, fekete-fehér, szinte amatőr próbálkozásnak indult. Nem volt kész sem a forgatókönyv, sem a dialógusok. Partnernőmmel, Anouk Aimée-vel szinte végighülyéskedtük és -improvizáltuk a filmet. Mindannyiónknak váratlanul jött a film egekbe magasztalása Cannes-ban, majd az Oscar-gálán. Tudja, a legtöbb színész hiúságból filmezik.

MN: Akkor miért utasította vissza Bertolucci felkérését Az utolsó tangó Párizsban főszerepére?

JLT: Tizenkét éves volt Marie lányom. Nem tehettem meg vele, hogy szégyenkezzen miattam az osztálytársai vagy a tanárai előtt. Nem mertem felvállalni a meztelenséget. Marlon Brando alakítása láttán cseppet sem bántam meg.

MN: Coppolát és Spielberget éppúgy kikosarazta az Apokalipszis mosttal és a Harmadik típusú találkozásokkal.

JLT: Sok filmet forgattam akkoriban zsinórban. Másfelől nem beszéltem angolul, s nem akartam Amerikába menni. Tudom, nem szép dolog, de van bennem valami zsigeri tiltakozás mindennel szemben, ami amerikai.

MN: Hogy jött az autóversenyzés? A hetvenes években egyik napról a másikra felfüggesztette a színészi pályafutását, és versenyzőnek állt.

JLT: A megszokás, a rutin, az örömtelenség állapota miatt úgy éreztem, hogy váltani kell. Úgymond hazai pályán indultam, hiszen a felmenőim közül többen is foglalkoztak autóversenyzéssel, a nagybátyám például Forma-1-es pilóta volt. Másfajta veszélyérzetet tapasztaltam meg, fejleszthettem a koncentrációs képességemet. Idővel persze rájöttem, hogy színésznek még mindig tehetségesebb vagyok.

MN: Egy időben filmrendezéssel is próbálkozott...

JLT: Eredetileg rendező akartam lenni, de vezetői képességek, határozott elképzelések nélkül jobb, hogy letettem erről a vágyamról. Született dilettáns vagyok. Sokkal inkább az élet halk megfigyelője, háttérszereplője, mint hangos résztvevője. Szeretem átadni magamat mások hatásának.

MN: Évek óta kedvenc költői, Apollinaire, Aragon, Vian, Desnos, Prévert népszerűsítésével foglalkozik.

JLT: A költészet lelki támaszom, az a forrás, amihez újra meg újra visszatérek. Különösen amióta megvakultam. Színpadi szövegeket már képtelen volnék megtanulni, a kedvenc költőimet viszont betéve tudom. Megannyi maradandó emlék fűz a Marie lányommal közös költői estekhez. Évek óta járom az ország irodalmi pódiumait, egyetemi színpadait, szabadtéri fesztiváljait a három anarchista költő, Prévert, Vian, Desnos verseivel. A közeljövőben pedig egy kevésbé ismert francia író, Jules Renard naplójából készítek színpadi összeállítást.

MN: Tíz éve azt mondta, végleg abbahagyja a filmezést.

JLT: Haneke miatt szegtem meg a fogadalmamat. És nem bántam meg. Korábban azt hittem, az osztrákok mind jobboldaliak. Én baloldali vagyok. Egy művésznek kell, hogy legyen meggyőződése, sőt politikai felelőssége. A nemrég elhunyt barátomtól, Jean Serrat-tól egyszer megkérdezték, hogy azok után, amilyen károkat a kommunizmus okozott az emberiségnek, még mindig baloldali-e. Mire ő azt felelte, már nem baloldali, szélsőbaloldali vagyok.

MN: Hanekét is a szociális érzékenysége miatt szereti?

JLT: A közös gondolkodás mindennek az alapja. Kell, hogy szeressem vagy legalább értsem azt, akivel együttműködöm. Már régóta nem nézek filmeket. Pár éve a legidősebb unokám hívta fel a figyelmemet a Rejtély című Haneke-filmre. Manapság nincsenek nagyok, nincsenek mesterek a moziban, Bergman halott, Fellini halott, Haneke foglalja el a megüresedett helyet.

MN: A film cannes-i bemutatója kapcsán nyilatkozta, hogy Marie lánya értelmetlen halála, a feldolgozhatatlan trauma adott erőt a feleségét a halálba kísérő férj szerepének megformálásához, amit Haneke egyenesen önnek írt.

JLT: Marie halálával új időszámítás kezdődött az életemben. 't szerettem legjobban a világon. Hirtelen minden értelmetlenné vált körülöttem és bennem. Utána akartam menni. Hónapokig önkívületi állapotban vegetáltam. Nem hittem, hogy valaha is túl lehet élni a fájdalmat, a hiányát. Valóban a Szerelem mentett meg attól, hogy átadjam magam a lemondásnak, a leépülésnek.

MN: Nyolcvanegy évesen újra reflektorfénybe került. Tervezi a folytatást?

JLT: Csakis Hanekével. Szóltam neki, hogy ha úgy adódik, bármilyen kisebb szerepet elvállalok a következő filmjében.

MN: Szűkebb hazája Provence, ahol bortermelőként ismerik.

JLT: Évtizedek óta Uzèsben élek a feleségemmel, aki mindenben csodálatos társam. Lényegében a családi hagyományokat követtem a bor- és olajbogyó-termeléssel. Apámnak és nagyapámnak is szőlőbirtokai voltak ezen a vidéken. Egyszerre vagyok paraszt és értelmiségi.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.