Ferenczik Áron rendezői antréját azóta várjuk, mióta Enyedi Ildikó rendezőosztálya 2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Épp akkor, mikor felszámolták az MMKA-t (Magyar Mozgókép Közalapítványt), és a fiatal filmesek (Bálint Dániel, Ferenczik Áron, Kapronczai Erika, Kárpáti György Mór, Muhi András Pire, Reisz Gábor, Szimler Bálint) a szűkös anyagi keretek miatt csak egy közös szkeccsfilmet tudtak forgatni – Nekem Budapest címmel.
Ferenczik megkapó látásmódja már ebben a szkeccsnek is rövid műben megmutatkozott. A Miért vannak olyan messze a székek a HÉV-megállóban? című néhány snitt egy hortobágyi fiú „felkerülésének” sztoriján keresztül csodálkozik rá a főváros furcsaságaira, amelyek egyike a Margit hídi HÉV-megálló rejtélye.
| ||
A rendező neve időközben egybeforrt egykori osztálytársa, Reisz Gábor filmjével, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal. Annak főszereplőjeként viccesen, furán és bizony szívbe markolón fogalmazott meg holmi generációs közérzületet. Ám a sok apró ötlet, amit a VAN-ban láttunk, már Ferenczik Nekem Budapest-szkeccsében is azonosítható volt, így ennek a kiforrott, szinte teljesen kiszámíthatatlan és öntörvényű látásmódnak a folytatása Ferenczik első (publikus) kisjátékfilmje is, a Szabó úr.
Egyszer csak már tényleg nem érez semmit
Szabó úr látszólag átlagos középkorú férfi. Kicsit vézna, de nem hinnénk, hogy bármi komoly baja van. Pedig szörnyű kórban szenved. Mondhatni érzéketlen: nem érez a világon semmit, nem azért, mert elidegenedett volna a társadalomtól, az emberiségtől, a világtól, és magasról tenne mindenre, hanem azért, mert egyszerűen nem érez semmit, sem érintést, sem fájdalmat, semmilyen ízt vagy illatot, s ennek következtében érzései sincsenek. Hiába a teljes körű orvosi vizsgálat, nincs gyógymód és kész. Mindegy, hogy pofozza-e az orvos Szabó urat vagy hústűt szúr a karjába, nem történik semmi. Környezete persze, ahogy az szokás, kihasználja a férfit, aki nem örül és nem is haragszik semmiért. Egyszer csak beállít egy idegen, hogy be kell fogadnia az anyját, így Szabó úr érthetetlen módon – mint egykor a szocializmusban, a kényszerű társbérletek idején – lakótársat kap kisfia mellé, akit viszont egy rögtönzött bulinak tűnő kedves kifosztás során magához vesz az egyik szomszéd. Elterjedt ugyanis a hír – amiről Szabó úr nem tud –, hogy ez az érzéketlenség tuti biztos, hogy csak és kizárólag halálos kimenetelű lehet.
| ||
| ||
Ő készségesen odaadja mindenét, kisfia az egyetlen, aki miatt hajlandó konfrontálódni, de indulatnak vagy bármilyen érzelemnek ekkor sincs még csak halvány nyoma sem. Ferenczik Áron ügyes színészvezető; ez nemcsak a Szabó urat csodásan alakító Harsay Gábor játékán látszik, de a szomszédot megformáló Novák Eszter (igen, a rendező) jelenetén is, akárcsak az orvos Gyabronka József vagy a „tömegként” fellépő fosztogatók egy-egy villanásán is.
Klassz zenék, fura hangulat, jellegzetes szerzői hang meg a humor teszi e kisfilmet emlékezetessé. Itt az ideje, hogy Ferenczik Áron nagyjátékfilmet rendezzen.
2. Magyar Filmhét, március 3.
