Interjú

„Mintha főszereplő lenne”

Sopsits Árpád filmrendező

Film

Hét éve mutatták be utolsó játékfilmjét, azóta csak pályázatokat adott be. Új filmje, a Mellékszereplők minimális költségvetésből készült, jelentős részét egy fotóstáborban rögzítették gyakorlásképp. Erről beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Hogyan indult a Mellékszereplők forgatása?

Sopsits Árpád: Már évek óta vezettem a FotóFalu nevű nyári táborban a filmes csapatot, a feladat általában az volt, hogy minden résztvevő a nulláról csináljon egy filmet. Mivel nagyon rövid idő állt rendelkezésre ehhez, pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy magam készítek egy filmet, a tábor lakói pedig a filmkészítés folyamatában vesznek majd részt. Hívtam színészeket, két fiatal operatőrt, és az lett a „tananyag”, hogy a résztvevők valódi filmes tapasztalatokat szerezzenek. Így született egy 36 perces anyag, de úgy éreztük, hogy több van benne.

MN: Már akkor kész forgatókönyvvel dolgoztak?

SÁ: Valamennyire. Írtam vázlatokat, de nem volt teljesen kidolgozva. Ez a munka abban is kivételes volt, hogy együtt született szinte minden. Persze korábbi elképzeléseim is megvalósultak, például úgy választottam ki a színészeket, Farkas Franciskát, Dömök Edinát és Jászberényi Gábort, hogy tudtam róluk, hogy egy adott helyzetben jól tudnak rögtönözni is.

MN: A FotóFalu után hogyan folytatták?

SÁ: Megmutattam az anyagot Maruszki Balázsnak, és onnantól kezdve közösen folytattuk a forgatókönyv kidolgozását. Végül a kész forgatókönyvet egyedi pályázatként nyújtottam be még 2019-ben, és miután megítéltek rá 32,8 millió forintot, azzal indultunk neki. Más forrásokból sikerült még úgy 20 milliót szerezni, vagy­is ennyire minimális összegből forgattuk le a teljes filmet. Ezt azért fontos elmondani, mert nem valamiféle rendezői önkény nyomán lettem én a film producere, forgatókönyvírója és zeneszerzője, hanem pénzügyi okokból is. Az egyik szerepet is én játszom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.