Lehet, hogy ő maga is megtalálná, de Sztupa biztosan megtalálja, s neki nem kell törődnie semmivel, csak szedni a lábát. Szedte is, mint az őrült, s még így is nehezen tartotta a lépést. S tényleg nem is törődött semmivel, még azzal sem, hogy a tűzoltólépcső korlátja épp rongyosra horzsolja a markát, csak konstatálta. Földet érve aztán Sztupa a közeli belváros felé vette az útját, a tömegben nyilván könnyebb láthatatlanná válni. Csakhogy ahhoz még át kellett vágni egy kurva nagy parkon, mert itt milyen sok a zöld, ez a város büszkesége, s utána még egy meglehetősen elhagyatott raktársoron is, s csak utána jön az az – ugyancsak mocskosul hosszú – utca, amelyiken a direkt múlt századira fazonírozott villamos bezötyög a belvárosba.
Mindehhez képest persze még a park is egy örökkévalóságnak tűnt, tele furcsa alakkal, mintha a fákról is üldözők potyogtak volna, mintha minden miniszobor és óriás kertitörpe (elég sok volt ebben a parkban, egyesek szerint Anthony Gormley szobrai, de Ómafa feljegyzései még a város nevét is homályban hagyják), szóval Troché úgy érzékelte, hogy minden szobor és törpe walkie-talkie-zik, s mind azt ordítja épp a rádiójába, hogy ők merre haladnak éppen. Ez valószínűleg érzéki csalódás volt, de lehet, hogy nem. Az viszont nagyon is valóságosnak tűnt, ahogy Sztupa feltépte a legközelebb eső raktárépület kapuját. Sírt, csikorgott az ormótlan vasszerkezet, Troché csodálkozott, hogy nem szakadt ki a helyéből, kinyílt volna akkor is, ha hét lakat van rajta, gondolta – az agyában ugyanolyan fogócska folyt, mint amilyennek lábmunkájával a részese volt. Belülről nem is tűnt raktárnak, inkább valami nyugalmazott üzemcsarnok volt, melyben fénykorában egymástól nem messze hegesztettek zártszelvényeket ügyes munkáskezek. Sztupa egyenesen s rendületlenül haladt át rajta, egyikük sem nézett hátra, csak az a zaj ne jött volna mögöttük, amelyből újra feltépett kapura, felborított hordókra, felborított létrákra lehetett csak következtetni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
