Olcsó és finom – kedvenc Vine-videóink

  • Körtesi Márton
  • 2013. július 20.

Film

A zabpehelyre rá nem harapó Ryan Gosling nem az egyetlen príma baromság a Vine-on. Összeállításunkban 6 darab értelmetlen, de remek 6 másodperces videocsemegét gyűjtöttünk össze.

Aki még nem találkozott a Vine-nal, annak éppen annyira könnyű elmagyarázni a lényegét, mint amilyen nehéz azt, hogy milyen príma kulturális termékek származhatnak belőle. A Vine ugyanis, aki nem ismerné, olyan iPhone- és újabban Android-alkalmazás, amely hat másodpercnyi video felvételét és megosztását engedi.

Ha azt gondolnánk, hogy a Vine csak egy újabb fölösleges felület az értelmetlen magamutogatásra, nem tévednénk olyan nagyot – legalábbis erre is találni elég példát. Viszont – köszönhetően annak, hogy a felvétel akárhányszor szüneteltethető és folytatható – mégsem csak figyelemhiányos életek lopott pillanatképeinek lehet tanúja a néző. Összevágott montázsoktól kezdve aprófilmeken és kabaréjeleneteken át egészen a stop-motion filmművészetig mindent találhat a Vine-on, aki keres. Mi pedig kerestünk.

Kedvenceinek közül az első egy stop-motion tanmese, amely meggyőzően bemutatja, hogy nem kell egész estés programot szervezni egy jó történet köré.

A második nem technikájában érdekes: egyszerűen azt a népszerű Vine-műfajt példázza gyönyörűen, amit még a legötlettelenebbek is megcsinálhatnak: kép és oda nem illő hang összevágását.

 

Az egyik legnépszerűbb és legértelmetlenebb Vine-sorozatot hosszabb videóban összesítette alkotója. A cím magáért beszél.

És mert mindenki azt gondolja magáról, hogy vicces, vagy legalább hat másodpercig az tud lenni, és mert a humor legolcsóbb fajtája a sztereotípia, tele van a Vine impresszionistákkal is. Az előítéletek teljes tárházát kizsákmányolják, fehérek, feketék, nők sem maradnak piszkálatlanul.

Megélhetési humoristák is kihasználják persze, hogy végre nem kell rendesen kidolgozniuk az anyagaikat: Chris D'Elia például az előbb látott olcsóságbokból űz gúnyt.

Bo Burnham csatornája pedig tele van szójátékokkal és ügyes vágásokkal. Ezzel a fájdalmas viccel zárul gyűjtésünk.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.