Film

Virág a punknak

John Cameron Mitchell: Így csajozz egy földönkívülivel

  • - legát -
  • 2018. június 10.

Film

„Hé, punk! Hová mész azzal a virággal? Friscóba megyek, hogy beszálljak egy pszichedelikus bandába” – Frank Zappa 1968-ban írta a hippigúnyoló Flower Punk című dalt, amivel látnoknak bizonyult; tíz évvel később ugyanezekkel a sorokkal már egy másik világraszóló szubkultúra reprezentánsait tudta volna vérig sérteni, hiszen a punk védjegye nem holmi virágcsokor, szitár-, meg Hammond orgona futam volt.

E divatmozgalom az 1970-es évek végén minden mást a háttérbe szorított a pop világában, s a létező legmenőbb dolognak számított, de csak rövid időre – ugyanúgy, mint a hippiké egy évtizeddel korábban. Hatását, jelentőségét (jelentéktelenségét) azóta sokszor sokféleképpen írták meg, énekelték el, forgatták le, de a zappai látomást mostanáig senki nem vette komolyan.

Persze John Cameron Mitchell új filmjében sem arról van szó, hogy Sid Vicious beszáll a Jefferson Airplane-be, és dalt ír az LSD-ről, de igazából még „komolyan vevésről” sem beszélhetünk. Az Így csajozz egy földönkívülivel elsősorban kedves, romantikus vígjáték, az aranyszívű és békeszerető punk srác összejön a csodaszép űrlény-lánnyal, bár ezt nem nézi mindenki jó szemmel…

Csakhogy ennél sokkal fontosabb, hogy a történet 1977-ben Londonban, a punk aranyévében játszódik, hiszen ettől lesz különleges a limonádé. Sőt Mitchell számára a bájos sztori másodlagos (Neil Gaiman novellája magyarul is megjelent, a Törékeny holmik című kötetről 2009. február 26-án írtunk), nem csoda, hogy néha úgy tűnik, a film csak azért készült, hogy a rendező ficánkolhasson két univerzum, a hatvanas és a hetvenes évek világa között, noha az előbbit nem a hippik, csupán emberi külsejű űrlények jelenítik meg. Mégis inkább nosztalgikus e tudományos fantázia: az ufó ugyanis abból a dizájnos, színorgiás, pszichedelikus sci-fi világból érkezett, mely az 1960-as évtizednek – az „űrkorszak évtizedének” – volt épp olyan jellegzetessége, mint ama bizonyos békejel.

Biztosan lesznek nosztalgiázó nyugdíjasok és a (nyugati) retróra fogékony ifjak, akik már Mitchell ötcsillagos, kompromisszumot nem ismerő stílusgyakorlataival beérik, a többieknek viszont az sem baj, hogy a két főszereplő, az űrlénységét nagyon ügyesen hozó Elle Fanning és az efféle művek örök műtörténeti alapvetésének, a Quadropheniának főhősére, a fiatal Phil Danielsre megszólalásig hasonlító Alex Sharp remek alakítást nyújt.

Ugyanez sajnos nem mondható el a húzónévről, Nicole Kidmanről, aki ugyan jutalomjátékot kapott a „punk anyakirálynő” szerepében, de szinte minden megnyilvánulása erőltetett és hiteltelen. Leginkább a Rocky Horror Picture Show Frank N. Furterének – az ifjú Tim Curry megjelenítette – őrült mesterkéltségét próbálja „punkosítani”, de ami ezer éve (1974-ben) valóban ütött, most csak halovány próbálkozás.

A Hungaricom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.