Film

A 36 éves jogász gyerekkora óta a bakelitlemezek megszállottja, gyűjtőként a kelet-európai rockra "szakosodott". Kiadói működése is inkább szabadidős tevékenység: eltűntnek hitt hangfelvételeket hoz nyilvánosságra. A Moiras eddig öt albumot adott ki, két Liversing-koncertválogatást, egy Kex-gyűjteményt, valamint az erdélyi Józsa Erika-Horváth Károly duó és a Metropol együttes 1978-as, román kiadású, "elsüllyedt" lemezeit - kizárólag vinilen.

Szakértők szerint a magyartanítás, az olvasóvá nevelés súlyos válságban van. Mit lehet itt tenni? Interjúalanyunk a pécsi Babits Mihály Gyakorlógimnázium tanára, a befogadás-központú és kompetenciafejlesztő módszer egyik hazai meghonosítója, két kiváló tankönyvcsalád, valamint egy módszertani kézikönyv szerzője.

Szoktunk beszélgetni - és nem mindig azért, hogy interjú legyen belőle. De most számot vetünk - hiszen mi nem évben, hanem évadban gondolkodunk, annak pedig itt a vége. Igazgatásának első évadja letelt.

Hogy mi az a frankofón zene? Kézenfekvő volna azt mondani, hogy francia, franciául énekelt zene. A frankofónia fogalma azonban kiszélesedett, nem is csupán kulturális tartalmat hordoz. A frankofón országok szervezetében az egykori francia gyarmatok mellett ott találjuk például Görögországot, Romániát, Grúziát, de még Moldáviát is, olyan országokat, amelyek saját kulturális hagyományaik között büszkén tartják számon a francia kapcsolatot. Megfigyelőként pedig jelen van az egész Kelet-Közép-Európa, beleértve Magyarországot is, holott hát enyhén szólva is.

Macskakínzás a Filmszemlén. Két és fél hónapos késéssel válik hírré, holott az Álszent című filmet levetítették, a szakma látta, sőt a zsűri díjazta. Két és fél hónap kellett az ébredezéshez, de a hosszúra nyúlt reggel után csak úgy peregnek az események: a múlt hét elején az egyik kereskedelmi tévé műsora és különböző online fórumok majdnem egyszerre röppentették a hírt: a 2007-es Magyar Filmszemlén a kísérleti filmes kategória különdíjasa olyan alkotás lett, amelyben egy kb. kétperces jelenetben vízbe fojtanak egy kismacskát.

A Párizsban élő művész (Temur Babluani grúz rendező huszonkilenc éves fia) első filmje, az enigmatikus című A 13-as (Tzameti) minden jelentős díjat learatott - 2006-ban Velencében a Jövő Arany Oroszlánját, a Sundance fesztiválon a fődíjat, továbbá 2007-ben a legjobb európai film díját -, és most már a pesti mozikban is látható.

Előbb Björk-videók és reklámfilmek alkotója, aztán a Libidó - vissza az ösztönökhöz és az Egy makulátlan elme örök ragyogása után itt a pesti mozikban Az álom tudománya, Gael García Bernallal a főszerepben. A rendezővel a Berlinalén beszéltünk.

A B-movie olyan, mint a négyes találat a lottón, elmegyünk vacsorázni, oszt' annyi. Stílben, helyesen: kurva jó, de feldughatjuk - vizsgált opusunkban alulról szagolja a félezret a kimondott fuckok száma, így még a "hajunkra kenhetjük" formula is merő szépelgésnek hatna.

Napos tenger, fölötte sirályok röpte, aztán a tarajos hullámok, ahogy gyémántporosan széttörnek a parti sziklákon, melyek kinyúló peremén egy öreg, megfáradt férfi áll, és a távolba mered. Csak nem a múltak ütemén mereng?! De bizony azokon, mert hamarosan felvillan egy másik képsor, amelyen fiatal párt látunk; eljátszódnak a tengerparton, olyannyira önfeledten, hogy a nő szép és nyilván frissen vásárolt kalapját a vízbe sodorja a pajk szél. Ezen lehet évődni tovább.

A Magyar Mozgókép Közalapítvány pályázati struktúrájának átalakítását és a támogatási keret bővítését követelik a dokumentumfilmes szervezetek, ugyanis a jelenlegi rendszer nem segíti elő a szakma megújulását, nemzetközi lehetőségeit. Bár a közalapítvány vezetősége nyitott a javaslatokra, pénzügyi kérdésekben hajthatatlan.

Lapunk megjelenése után egy nappal tizenhetedik alkalommal startol a Mediawave. A nemzetközi filmes és zenei fesztivál alakváltozásairól a rendezvény főszervezőjét kérdeztük.

A free dzsessz egyik atyja a Mediawave fesztivál nyitónapján, április 27-én svájci zenésztársakkal alkotott triójával lép fel a győri Rómer Házban. A döbbenetes energia még így, 65 évesen sem fogyott ki a "Vastüdő"-ből, ahogyan őt dzsesszberkekben emlegetni szokás.

Legutóbbi szerepe Alba asszony Goldoni darabjában. Súlyos karakter: mindig fáj valamije, mindig panaszkodik, így hívja fel magára a figyelmet. És így próbálja kitartóan és boldogtalanul megkeseríteni mások életét. Lehetne csak nevetséges - de hát félelmetes is.