"Zenei kaméleon szeretnék lenni..." - Marc Minkowski karmester

  • Teimer Gábor
  • 2008. április 3.

Film

2002 után ismét Magyarországra érkezett zenekarával, a Les Musiciens du Louvre együttesével. A március 29-i koncertre csupa ismeretlen művet hozott.
2002 után ismét Magyarországra érkezett zenekarával, a Les Musiciens du Louvre együttesével. A március 29-i koncertre csupa ismeretlen művet hozott.

Magyar Narancs: Utolsó, budapesti Rameau-koncertje alapján sokan ismét barokk remekművek megszólaltatását remélték öntől. Mi alapján állította öszsze a mostani, kevéssé ismert darabokból álló műsort?

Marc Minkowski: Két okkal is tudok szolgálni. Egyrészt a francia romantika zeneirodalma hatalmas, mégis a hallgatók zömének Fauré vagy Saint-Sa‘ns neve hallatán csak a Requiem vagy az Állatok karneválja jut eszébe. Ezen szerettem volna változtatni úgy, hogy egy kis ízelítőt kínálok. Másrészt Anne Sofie (az est énekes szólistája, Anne Sofie von Otter) évek óta kér, hogy vegyük repertoárra a most elhangzó Cantaloube-ciklust, melyek igen régi, dél-franciaországi dalok énekhangra és zenekarra írt változatai. Ezután már csak azt kellett eldönteni, mi illene az énekekhez: mi az, ami szintén francia, de karakterében mégis más. Így került a képbe Saint-Sa‘ns fiatalkori, II. szimfóniája, mely a bőséges német befolyás ellenére megőrizte francia sajátosságait. Fauré Shylockja igazi színpadi zene, tele teatralitással, mégis a szerzőhöz méltóan lágy. S mivel van egy igen tehetséges fuvolistánk, úgy véltem, miért ne hallgatnánk meg egy concertantét is? Ez adta Saint-Sa‘ns Odelette-jének apropóját.

MN: Ennyire izgatja a romantika? Az ön zenei horizontja igen széles, mégis alapvetően a francia barokk zene megrögzött kutatójaként, szakértőjeként tartják számonÉ

MM: Akkor itt az ideje, hogy pontosítsunk, mert nem akarok bélyeggel a homlokomon katalógusba kerülni! Nem szakértője, csak szerelmese vagyok a korszaknak! Továbbra is fontos szerepet visz a barokk zene az életemben, de elképzelhetetlen, hogy leragadjak ott, ahonnan elindultam. Ennél sokkal szélesebb az érdeklődési köröm, szeretnék igazi zenei kaméleonná válni.

MN: Akkor szerelmesként hogyan ítéli meg a régi zene mostani állapotát? Változott valamit a hőskor óta?

MM: Felnőtt egy nagyon fiatal generáció, amely a diploma megszerzését követően nagyon magas szintű, modern eszközökön megszerzett hangszeres tudással bír. A kor technikai újításai révén bárki szellemi utazást tehet a múltba, akár a jövőbe is, s ez kedvez a kíváncsi, intellektuális beállítottságú zenészeknek, akik égnek a vágytól, hogy megtanuljanak korhű hangszereken játszani. S ez igen nagy különbség a korábbiakhoz képest, mert kíváncsi zenész akkor is sok volt, komoly kvalitásokkal bíró azonban jóval kevesebb. Igen, talán ez a legfontosabb, a nagyon magas színvonalú technikai tudás. Másrészt mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egy múló zenei hóbort, hisz évek óta tart, s egyre több darab kerül repertoárra. Ami viszont zavar, hogy olyan sok ember igyekszik okosakat mondani a stílusról, a korról, és annyi marhaságot képesek összehordani! Nem igazán értem, miért fontos ez?! Számomra a lényeg, hogy a zenét a lehető legjobban csináljam - képes legyek helyesen értelmezni a leírtakat, képes legyek behatolni a szerző lelkébe.

MN: Korábban a karmesterség mellett színpadi rendezőként is be akart mutatkozni. Mintha valamit nem talált volna meg rendezőtársai elképzeléseiben...

MM: Ó, az évekkel ezelőtt volt! Az életem azóta annyit változott, hogy talán ma már öreg vagyok ehhez! Fel nem adtam, ha egyszer lehetőség adódik, élni fogok vele. Hosszú évekig zavart, hogy a szervezők-rendezők olyan énekeseket válogatnak a szereposztásba, akik nem illenek a darabba. Aztán találtam három-négy olyan direktort, akikkel érdemes együtt dolgozni, akár modern, akár autentikus koncepció mentén gondolkodunk. Mert az én mániám az, hogy a szerző üzenetét kell közvetítenünk. Ha néha meg is engedek magamnak némi szabadságot, akkor is azt mérlegelem, vajon a komponista mit szólna az ötleteimhez. Azt gondolom, az alkotó a leírt kottán keresztül készen kínálja a dramaturgiát, s ezt átadni, üzenetté formálni az igazi kihívás. Ezért igyekszem követni a leírtakat, elmagyarázni azt egyfelől a zenekarnak, másfelől velük együtt a közönségnek. Ezért tölt el örömmel a most megjelent felvételem, mely nem csak egy műanyag doboz, hanem igazi könyv. Van Gogh, Manet, Gauguin Provence-ról készített sok-sok festményével, amelyek szinte beszélgetésbe elegyednek a szintén e térség ihlette, Az arles-i lány című Bizet-szvittel. Tessék, ha nagyon akarja, ez valahol az én stílusom!

MN: Az előbb említette, hogy az élete megváltozott. Merre fordul érdeklődése a következő években?

MM: Ezt nem tudom megmondani, mert a dolgokat úgy fogadom el, ahogy jönnek. Igyekszem nem tervezni semmit, mert szeretem a pillanat sugallata alapján meghozni a döntéseimet. Persze a magam módján azért próbálom meghatározni, merre menjenek a dolgok. Évekkel ezelőtt például azt éreztem, hogy Bach zenéje olyan fontos és monumentális, hogy a megértéséhez még érnem kell. Örülök, hogy akkor így döntöttem, mert most igazi ajándék az ő darabjait előadni. Semmi nincs kőbe vésve, öt évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy egyszer majd a "Carmen-szvit"-et fogom lemezre játszani, vagy Saint-Sa‘ns szimfóniáját adom elő a zenekarommal.

MN: Ön mindvégig mosolyog! Engem a szervezők figyelmeztettek, hogy nincs jó hangulatban, s ha hülyeségeket kérdezek, dührohamot kap, ezért idefelé beoltattam magam veszettség ellen. Árulja el, mivel tudtam volna felingerelni?

MM: A felkészületlenséggel! Az újságírók gyakorta gondolják, hogy az interjúalanyaik beszélő gépek, akiken csak megnyomnak egy gombot, és az ontja a válaszokat. Például az olyan értelmetlen kérdésekre, mint "Miért szereti a zenét?" vagy "Miért játszik francia zenét?", mondja meg, mi a fenét lehet ezekre válaszolni?! Talán később, ha több időm lesz, és filozofikusabb alkattá válok, képes leszek megválaszolni ezeket a kérdéseket is, de most mindez borzasztóan tud idegesíteni. Ha tőlünk elvárják, hogy készüljünk az előadásra, tessék maguknak is venni a fáradságot! De nyugodjon meg, szabadon és épen távozhat!

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.