Még véletlenül sem sanyargatós receptek következnek, éppen ellenkezőleg: marad a hedonizmus, a színek, illatok, fűszerek, állagok, nemzetközi és hazai ízek, kulináris kultúrák kavalkádja. Amiből több érkezik: zöldség és gyümölcs (természetesen az évszak ritmusa szerint), jóféle gabonák, olajok, magvak, a hétköznapi főzésünkben méltatlanul alulbecsült, pedig a magyar konyhában is fontos és sokszínűen használható babok, lencsék, csicserik, más növényi fehérjék. Maradnak a sajtok, tojások, húsok is. Meg leginkább a főzés öröme. Mindehhez pedig a mediterrán étrendből importálunk néhány inspirációt a mi konyhánkba.
A Rockefeller Foundation 1948-ban tanulmányt készíttetett a krétai lakosság háború utáni állapotáról. Meglepődve tapasztalták, hogy a komoly pénzügyi és szociális nehézségek mellett a helyiek egészségi állapota remeknek bizonyult. A felmérés megállapította, hogy a krétaiak étkezésében a legfontosabb szerepet az olívaolaj, a gabonafélék, hüvelyesek, a vadon termő gyógynövények és fűszerek, zöldségek, gyümölcsök játsszák, de korlátozottabb mértékben juh- és kecsketejet, illetve abból készülő tejtermékeket és sajtokat, halakat és vadhúst is fogyasztanak. A „mediterrán étrend” mint fogalom, először ezt követően, az ötvenes években jelent meg, igazán népszerűvé pedig azt követően vált, hogy Ancel Keys, a University of Minnesota professzora 1978-ban először tette közzé híres tudományos kutatását (The Seven Countries Study), amelyben hét ország – az Egyesült Államok, Japán, Görögország, Olaszország, Hollandia, Finnország és az egykori Jugoszlávia – több mint tízezer középkorú lakosának egészségi állapotát vizsgálta. A mediterrán étrend – amely 2010 óta már az UNESCO világörökségének is része – persze már sokkal korábban is létezett, hiszen évezredek alatt alakult ki, és a helyi, kulturális és vallási hagyományok formálták. Mi a fő értéke? Az, hogy nem egy ételcsoport kiemelésére vagy éppen tiltására épül, hanem tápanyagokban gazdag, főleg növényi alapú élelmiszerek kiegyensúlyozott fogyasztására, ahol a közös étkezés éppen olyan fontos, mint az alapanyag. Az életmód fontos része továbbá a mozgás, a vendégszeretet, a generációk és kultúrák közötti kapcsolódás és a párbeszéd. Van tehát mit ellesni és átemelni, persze a saját, közép-európai, magyar adottságainkhoz, alapanyagainkhoz és kulturális hagyományainkhoz igazítva. Az alábbi színes, téli és csupa egészséges hozzávalóban gazdag salátával induljon 2025, boldog főzést az új évre is!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
