chili&vanília

A második zöldbabszezon

Gasztro

Savanykás, lestyános zöldbableves húsgombóccal

A csapadékosabb időnek köszönhetően pazar zöldbabok teremnek éppen a másodvetésből, és bár inkább nyári zöldségként tartjuk számon, a mostani, lédús, édes, zsenge babok az idén októberre halasztották a zöldbablevesek és -főzelékek igazi szezonját. A kertekben, piacokon sárga vajbabok, Juliskák, zöld ceruzababok, vagy éppen különlegesebb laposbabok pompáznak, bátran lehet keverni is ezeket egy-egy ételben. Az alábbi levesben az ízeket jól kiegészíti a friss lestyán, amely nagyszerűen passzol minden babos ételhez. Az erdélyi levesek egyik legfontosabb fűszere – a tárkony, kapor és csombor mellett –, de más nemzetek konyhái is előszeretettel használják. Hollandiában a spárgafőzés elengedhetetlen kelléke, Angliában szörpöt készítenek belőle. Aromája intenzív, a zellerlevélhez és a petrezselyemhez áll közel, igen karakteres ízesítő, éppen ezért érdemes csínján bánni vele. Gyökere, szára, virága és magja is ehető. Remekül illik burgonyás és káposztás ételekhez, bárányhoz, paradicsomszószos ragukhoz, főzelékekhez (lestyános paradicsomos krumpli!) és mindenekelőtt tejfölös, savanykás levesekhez, például az alábbi zöldbableveshez. Ha van lehetőségünk a húsgombócot bárányhúsból készíteni, a végeredmény extra finom lesz, de húsmentesen is megállja a helyét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.