Erzsébetfalvát, a mostani Pesterzsébetet okkal nevezték a „kocsmák városának”. A századfordulón működő rossz hírű csárdák és egyéb italmérések száma elérhette a hetvenet, de számos „rendes” vendéglő, sőt hat kávéház is működött itt. Még a szervezett munkásság is a vendéglátóipar szolgáltatásait vette igénybe, ha vándorgyűlést, felolvasást, előadást kellett tartani. Legalábbis erre utal, hogy egy 1913-as Népszava-cikk szerint az erzsébetfalvai szocdem szervezetek a Györei-féle, a Pflum-féle, a Takács-féle, a Szabó-féle, sőt az özv. Szabóné-féle vendéglőkben is tartottak összejöveteleket. Méghozzá egy héten belül.
De az erzsébeti vendéglátás 50–60 évvel később sem süllyedt el, legfeljebb mélyebbre került. Az 1965-ben létrejött Délpesti Vendéglátóipari Vállalat zászlaja alatt negyvenkét egység működött, de a legérdekesebb a vállalattal kapcsolatban az, hogy az alapítás idején Boross Péter későbbi miniszterelnök volt a vezérigazgató-helyettese, majd 1971-től 1989-es nyugdíjazásáig a vezérigazgatója.
A rendszerváltás után Pesterzsébetet is megérintette a változások szele, egyre több maszek hamburger-büfé és kínai étterem nyílt a blokkos kocsmák és presszók helyén. „A Délpesti Vendéglátóipari Vállalat a privatizáció után bezárta az egységeket például a Kossuth Lajos u. 84. szám alatti Tátra éttermet, amiben most bútorbolt működik. Ugyanígy bezárt több kisebb kocsma mellett a Balaton étterem is a Jókai Mór utcában” – olvasható egy 2018-as kerületi kiadványban, amelynek szerzője ezt írja a további szomorkodás helyett: „Ha egy kocsma bezár abból még jó is lehet a közösségnek néha, a legendás Hatos kocsma helyén a kerületi orvosi ügyelet működik.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
