Kerítés? Dehogy! Körítés néven rendeznek szeptember 28. és október 4. között gasztrofesztivált Budapest különböző, jól ismert helyein. Az egyhetes fesztivál különleges ételek kipróbálására nyújt lehetőséget: a 10 vendéglátóegység (az Anker, a Castro Bisztró, a Dzsángó, az Édes Sári, a Finomító Kantin, a Manga Cowboy!, a Kisüzem, a Leves, a Pékműhely, a Tranzit Art Café) 4 nemzet, Afganisztán, Eritrea, Szíria és Szomália konyháját mutatja be.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Boda Judit és Gyárfás Eszter az Artemisszió Alapítvány segítségével valósította meg ötletét, amelyhez az inspirációt egy amerikai program, a Conflict Kitchen adta: ennek keretén belül két diák olyan éttermet nyitott az USA-ban, ahol csakis olyan nemzetek ételeit szolgálják fel, amelyekkel az Egyesült Államoknak konfliktusa van. Tetszett az ötlet a lányoknak, bár a menekültválságból következő krízist megelőzően még nem volt adott, hogy mely országok kulináris különlegességeit lenne érdemes megismertetni a magyar emberekkel. „Próbáltuk reprezentálni, honnan érkeznek a legtöbben a menekültek és menedékkérők Magyarországra, de nem fedi le teljesen a viszonyokat a választás, inkább csak szimbolizál” – mondták. És bár kezdetben korántsem volt ennyire napirenden a téma, végül az eldurvuló hazai menekültpolitikai helyzet közben kezdték el a tényleges megvalósítást.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
A vendéglátóegységek tulajdonosai közül – beszélgetésünk során – Krizsó, azaz Vranik Krisztián, az Anker vezetője elmondta, hogy szerinte a gasztrofesztnek erős politikai áthallása van az elnevezése miatt. Neki amúgy nincs határozott álláspontja a menekültkérdésben, ugyanakkor: „Szimpatizálok azzal a gondolattal, hogy olyan kultúrákat mutatunk be a gasztronómián keresztül, amelyek épp bajban vannak. Ilyen módon egészen más megvilágításba kerülnek ezek a kultúrák, nemzetek, országok, esetleg vallások, ha az ízvilágukon keresztül közelítünk az emberek felé. Most kivételesen nem a problémákról beszélünk.” Miközben a szervezők bemutatták számunkra a programot, Krizsó konyhájában a szakács szír spenótos lencselevest készített fokhagymás joghurttal meg szomáliai tojássalátát. „Ebben a témában minden nagyon direkt módon hat, ez a fajta megközelítés viszont sokkal szofisztikáltabb. Nem akarunk semmit megmagyarázni. Nehéz elengedni a problémás politikai helyzetet mint értelmezési keretet, de egyfajta feloldásnak élem meg, hogy megkóstoljuk ezeknek a bajban lévő népcsoportoknak az ételeit” – tette hozzá a tulaj.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Az eredeti cél az volt – mesélte Mikes Hanna, az Artemisszió munkatársa –, hogy azokhoz az emberekhez is eljusson a gasztroeseményen keresztül a menekültválság problematikája, akiket egyébként nem érdekelne a kérdés. Aztán az élet közbeszólt: a kialakult krízishelyzet miatt ma már (szinte) mindenki érintettnek érzi magát, és persze véleménye is van. Így a Körítés ebben a helyzetben sokkal inkább arra szolgál, hogy az általános sztereotípiákon túl betekintést nyerjenek az emberek abba is, hogy a menekült és menedékkérő emberek kultúrái milyen gazdagok és sokfélék.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Ízelítőül a szervezők mondtak néhányat azok közül az ételek közül, amelyek a 10 vendéglátóhelyen rendelhetőek lesznek. Lesz például szír paradicsomos, rizses húsleves (shurba bi banadora), szír húsgombóc (kibbi), bárány joghurtos szószban (shakriya), fenyőmagos, mandulás csirke árpagyönggyel; szomáliai konyhára ihletett curryalapú csirkeleves gyömbérrel, banánnal, korianderrel; eritreai csilis, gyömbéres lencseleves (alitcha birsen), berberés marhapörkölt injerával; vagy épp afgán édes kenyér (roht) almával és dióval.
Ha valaki rendel, kap az étel mellé egy olyan kihajtható prospektust, amiben információ lesz az adott országról, valamint interjúrészlet egy-egy érintett egykori menekülttel vagy menedékkérővel, akik ma már egészen más körülmények között élnek Magyarországon.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Az Artemisszió két önkéntese úgyszintén érintettként vesz részt a projektben: Luwam Melake Eritreából származik, míg Jama Muqtar szomáliai. Mindketten klassz ötletnek tartják a mini gasztrofesztet, mert különösen alkalmasnak találják a kulináris kalandozást a komfortzónák feszegetéséhez. Luwam fontosnak tartja, hogy a történtek kapcsán a kultúrákkal is foglalkozzunk, és ne csak a problémákról beszéljünk, Jama pedig örül, hogy ezúttal ő maga is megoszthatja az emberekkel – többek között – az étkezési kultúráját. Reméli, hogy eljut az emberekhez az üzenet is: számára a magyar ételek éppolyan különlegesek, mint a magyar emberek, így viszonzásul maga is erre vágyik, hogy a különböző nemzetek ételeivel találkozók az embereket is tiszteljék. Ő maga egyébként a magyar kaják közül a reggeliket szereti a leginkább.
