1994-ben egy összejövetelen Hámor Rudolfot bemutatják Fehér Miklósnak, a Friss Kft. ügyvezetőjének. Cége mélyhűtött péksüteményeket gyárt és forgalmaz, valamint partiszervizzel foglalkozókat lát el csepeli üzemében készülő süteményekkel. (´ az, aki nemrég megtámadta a kocka alakú pogácsa levédetését.) Hámor úr elmondja, hogy befektetőt keres, mivel az egykori cukrászdát Józsefváros önkormányzata meghirdette értékesítésre. Anyagi eszközei nem, neve viszont volna hozzá. Hámor Rudolf nagyapja Hauer Rezső, a legendás cukrászmester, akinek fia, közismert vállalkozó, a szovjet bevonulás után volt kénytelen magyarosítani. Eredeti Rezső utónevét már maga Rudolf cserélte karrierszempontokból - könnyebben ejthetőre. 33 éven át a népszerű Syconor együttes szvingdobosaként járta a külföldet, de szeretne visszatérni tanult szakmájához, és újraindítani a legendás családi vállalkozást. A pályázat az e célra létrejött
Hauer-Friss Kft.
nevén kerül benyújtásra. Hauer Rezső a társaság rendelkezésére bocsátja a nevét a tervezett védetté nyilvánítás napjától. Még ugyanabban az évben értesül arról, hogy elkésett. A friss tervekkel kapcsolatos nyilatkozattételek után az utolsó üzemeltető felszólítja Hauer urat, hogy üzleti vonatkozásban tartózkodjon a Hauer név használatától. Az örökös ekkor tudja meg, hogy a Szabadalmi Hivatal 1998. március 16-i határozatával oltalom alá vette a Hauer szót az Orient Rt. javára, annak ellenére, hogy a család már 1991-ben levélben határozottan tiltakozott nevének kisajátítása ellen. A cég jogtanácsosa akkor 200 000 Ft névhasználati díjat ajánlott fel (ezzel elismerte a családot jogos tulajdonosnak). Ajánlatát elutasították.
A levédetésig másnak nem jutott eszébe ezt a lépést megtenni. Ahogyan Hauer Rezső elmondja, nem tudta, hogy engedélye nélkül bárki jogosulttá válhat neve használatára. Annak idején felmenői sem érezték szükségesnek a kérelmezést, hiszen a név egyet jelentett az üzlettel és az általuk készített süteményekkel. Az örökös védjegytörlési eljárást indított, a névre mindenképp szüksége volt, hiszen a pályázat kiírója feltételül szabta ennek a megszerzését. Kérelmüket a Szabadalmi Hivatal elutasította. A Hauer-Friss Kft. ekkor tárgyalásokba kezdett az Orient Rt.-vel, de az az önkormányzattal előbb jutott megegyezésre, és Józsefváros javára mondott le a névről. Ezt a lépést Fehér Miklós és társai etikátlannak érezték, és akadályoztatás címén pert indítottak az önkormányzat ellen.
Molnár György, a VIII. Kerületi Önkormányzat Gazdasági Bizottságának elnöke szerint a pályáztatás során a városfejlesztési szempont volt a legfontosabb. A Rákóczi út Blaha Lujza tér és Baross tér közti szakasza jelenleg igencsak elhanyagolt. A cukrászda és a szomszédos Palace Hotel (önkormányzattól független) felújításával talán megkezdődne a felzárkózás. Kizárólag abban az esetben kívánták az üzletet értékesíteni, ha az új tulajdonos vállalja, hogy az eredeti forma és funkció megtartásával újítja fel, ilyen esetre viszont igen kedvező árat állapítottak meg. A bizottság mindvégig
előnyként kezelte egy Hauer-leszármazott
részvételét. Tartottak attól, hogy feltételeik ellenére a pályázat kijátszható, a jogtiszta helyzet megteremtése érdekében vásárolták meg a nevet, birtoklása tűnt az egyetlen biztosítéknak, későbbi kontrolláló eszköznek.
Az időközben Hauer Rezsővé visszaváltozott unoka ügyvezető-igazgatói státust kap a cégnél, mellé havi ötvenezer forintot, személyi számítógépet, mobiltelefont. Időnként cukrászként és a hagyomány továbbvivőjeként jelenik meg a nyilvánosság előtt. Egyszer romantikus okokból fotósok előtt kezet fog Zwack Péterrel, a másik nemes leszármazottal is, és ez a mozdulat végzetesnek bizonyul. Fehér Miklós szerint Hauer úr megkísérelte őt kijátszani, és őhelyette a Zwack- céggel megállapodni. Fizetésemelésre, majd nevéért és három évre tervezett együttműködéséért cserébe húszmillió forintnyi részre is igényt tartott. Ez minden szempontból túl sok volt a Friss Kft.-nek, ezért megszakította vele a kapcsolatot, sőt félmilliós sikkasztásért feljelentésre is sor került, az egykori ügyvezetőnél maradt vagyontárgyak és készpénz miatt.
E közjáték ellenére a cukrászda ma a Friss Kft. tulajdona, egyedüli pályázóként nyert. Negyvenmillió forintért lett övé az üzlet tulajdon-, de a névnek csak használati joga. A szerződés előírja a tizenöt hónapon belüli átadást, a fellelhető dokumentumok alapján történő kialakítást és a hagyomány meghatározta működtetést öt éven át. Az érvényben lévő szabályozás szerint az önkormányzat nem írhat elő ennél hosszabb időt, ezért annak letelte után akár peep show is létesíthető a cukrászda helyén.
Úgy tűnt, a cég szégyenszemre Hauer nélkül marad, amikor regényes fordulat következett be. Az újságcikkek nyomán
jelentkezett valaki,
aki a néhai cukrász unokájának mondta magát, ráadásul Hauer Rezsőnek is. A magyarországi törvények szerint egy apának nem lehet két azonos keresztnevű gyermeke, ebben az időben amúgy is Hauerek adták egymásnak a kilincset. Ez a rokon azonban igazolni tudja, hogy édesapja elismerte őt saját gyermekének, amikor a cukrászatban alkalmazottként dolgozó édesanyja világra hozta. A Rezső utónevet kapta, mint minden elsőszülött fiú a tradíció szerint. A háború alatt azonban a szülők szem elől vesztették egymást, és a hazatérő férfi halottnak hitte hozzátartozóit. Rövidesen megnősült, és hite szerint első gyermekét Rezső névre kereszteltette (ő a mai napig nem ismeri el rokonának az előkerült féltestvért).
Az üggyel jelenleg a Fővárosi Bíróság is foglalkozik, nem peres eljárás keretében. Hauer Rezső és ügyvédje megváltoztatási kérelemmel éltek a Szabadalmi Hivatal döntése ellen, és szeretnék elérni, hogy ideiglenes intézkedésként tiltsák meg a névhasználatot. Álláspontjuk szerint a hivatalnak figyelembe kellett volna vennie a történelmi családnév és a vendéglátóipar sok évtizedes, köztudott összefonódását, amelynek eredményeképp az előbbi ún. notórius (közismertségen alapuló) védjegyként funkcionáló családnévvé vált. Ez a tény pedig a védjegytörvény szerint meg kell hogy gátolja a lajstromba vételt. Rosszhiszeműségre, rejtett érdekekre utal, hogy nem vettek tudomást erről a tényről. Úgy vélik, a Hemingway az Orient Rt. mögé bújva akart megszabadulni az édesipari termékeivel konkuráló, Magyarországon jól ismert márkától, ezért játszotta át a határozott tiltakozás ellenére bejegyzett szóvédjegyet a helyi közigazgatási szervnek. Emellett megtévesztőnek találják az érvényben lévő megjelölést, amennyiben a Friss Kft. olyan süteményeket nevez Hauernak, melyek receptje valójában mindmáig titkos. (A kft. csak fénymásolatban ugyan, de rendelkezik egyes receptekkel még Hauer Rezső üzemvezetői működése idejéből.)
A Szabadalmi Hivatal Védjegyosztályának vezetője, dr. Sorosi Gyula elmondja: nincs akadálya annak, hogy személynevet szóvédjegyként bejegyezzenek. Az 1997-ben ellenszavazat nélkül elfogadott törvényjavaslat csak abban az esetben tiltja ezt, ha az oltalom alá helyezés személyhez fűződő jogokat sért. Egyedül ekkor szükséges a nevet adó írásba foglalt hozzájárulása is. A Hauer név esetében - ahogyan a Pick-nél és a Herznél - azért tekintettek el ettől, mert a hivatal álláspontja szerint az államosítás és az azt követő évtizedek kereskedelmi használata következtében a személynév és a kereskedelmi név függetlenedett egymástól. A névhez szabályos jogutódlási láncolatban jutottak hozzá az Orient Rt. jogelődei, tehát jogosan használták. A Hauer család az elkobzáskor az épülettel együtt a név feletti rendelkezését is elvesztette. Ezen a részleges kárpótlás sem módosított, hiszen az nem in integrum restitutio történt, vagyis célja nem az eredeti állapot helyreállítása volt. (Hanem 170 000 Ft a zuglói munkáslakásokért, az üzletért és üzemért, a kastélyért.)
Amilyen lelkes volt legifjabb Hauer Rezső a pályáztatás időszakában, olyan rossz szájízzel gondol most a történtekre. Beszélgetésünk késve kezdődik, mert még nem szokta meg a gyalogos közlekedést, amire egy hete kényszerül. Azóta, hogy a feljelentést követően be kellett vinnie annak idején apportként a cég rendelkezésére bocsátott régi Lada gépkocsiját a Friss Kft. telephelyére.
Úgy véli, kihasználták,
előtérbe tolták, személyét, múltját kölcsönadva akaratlanul is ingatlanspekuláció elősegítője lett. A Friss Kft.-nek csak addig volt szüksége rá, amíg az önkormányzattól olcsón megszerezte a mintegy 900 négyzetméter alapterületű ingatlant, ezt követően rövid úton megszabadultak tőle. (A kft. ügyvezetője teljességgel megalapozatlannak tartja a panaszt, hiszen a nyertes pályázatban Hauer Rezső neve már nem is szerepelt.) Nem engedték, hogy beleszóljon a termelésbe, javaslatait nem vették komolyan. Egy ideje érezte: nem a cukrászda korhű feltámasztására törekszenek, hanem már meglévő és újabb termékeiket kívánják kedvezőbb pozícióból indítani azzal, hogy Hauernek keresztelik őket. Tart tőle, hogy az üzletben kocka alakú pogácsákat és mélyhűtött tortákat árulnak majd, csupa olyasmit, ami idegen a Hauer-szellemiségtől. A nagyapjától örökölt receptúrát - mint Sonnenschein Manó tette az övével - azért féltve őrzi, hátha lesz még hely, ahol használhatja. Azt még mindig nem hiszi el, hogy a portálra nem írhatja majd a saját nevét.
Fehér Miklós azonban bátran kiírja. Terveiben elegáns szalon szerepel, melyben a hatszáz négyzetméter területű, L alakú zárt terem átriumos udvarral, benne színpaddal egészül ki. Rendszeresen tartanak majd kulturális műsorokat, felolvasóestet, klubrendezvényeket. A megmaradt fotók alapján készül legyártatni a 120 asztalt, az egykori berendezésből csak néhány nyílászárót sikerült felkutatni. A sütemények nem lesznek olcsók, hiszen mindent friss, természetes alapanyagból készítenek. A mintadarabokat már most kóstoltatják idős szemtanúkkal. Az elképzelések szerint a későbbiekben további üzleteket nyitnak franchise rendszerben. Eltökélt a szándék, hogy idén
karácsonykor tepsiszám
kínálják a Hauer-bejglit, ha ez 2001-ben - akár ezért, akár azért - egyáltalán lehetséges. A nosztalgiázással mindig akkor van baj, ha cselekvésre sarkall. (Elég felidézni a tavalyelőtti Eurowoodstock-rendezvényt.) Egyszerű volna a feladat, ha a tonettszékekkel együtt a századforduló hangulatát is vissza lehetne állítani. Bár akkor is megmarad a kérdés: mi végre az igyekezet? Alig hihető, hogy valami csak azért rossz, mert éppen zajlik, és lehetetlen, hogy pusztán attól legyen jó, mert már lezajlott.
Kempf Zita
A régmúlt
A Sugár utat csak öt éve hívják Andrássy útnak, a telefon-előfizetők száma nem éri el a százat, a Parlament tizennégy, a Mátyás-templom hat év múlva épül fel, már két hídja is van a fővárosnak, amikor Kazilek Nándor cukrászdát alapít az alakuló sajtónegyedben. Azon a csak részben kövezett, külvárosinak számító úton, amelyet majd a következő században neveznek el Rákóczi Ferencről. Kazilek úr halála után özvegye hozzámegy Hauer Rezsőhöz, akiből üzletvezető, nevéből pedig hamarosan fogalom lesz. Híres az ananászos és marcipános ízesítésű tejszínes tortája, a figurális parféi. Saját kísérletezésű termékeivel aranyérmeket nyer nápolyi és budapesti szakkiállításokon. Uzsonnaterem és terasz áll a vendégek rendelkezésére, a kisasszonyok nem a ma szokott módon, a pult mögött, hanem előtte állnak. A helyiségek idővel 150 bentlakó munkást foglalkoztató bonbonüzemmel egészülnek ki. Az alkalmazottakkal együtt dolgozik a főnök három fia is, Hauer nagyapa velük különösen szigorúan bánik. Gerbeaud Emil halála után a Budapesti Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestülete örökös díszelnökévé választja. Asztalainál helyet foglal Ferenc József, Horthy Miklós és Krúdy Gyula is.
Az üzlet az államosítás során, 1949-ben kerül a Cukrászati és Csokoládégyár tulajdonába (ennek berendezése nagyrészt a Gerbeaud és a Hauer háttérüzemének gépeiből, berendezéséből áll össze). 1956-ban veszi át üzemeltetésre a VIII. Kerületi Vendéglátó-ipari Vállalat (ebben az időszakban Erkelnek hívják), majd 1970-ben a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat. Nem megszokott módon mind az eredeti berendezést, mind az atmoszférát sikerül megtartani eredeti állapotában az állami tulajdonlás ezen időszaka alatt. A problémák a rendszerváltás után kezdődnek, amikor a bérlő nevet vált, már Orient Rt.-nek hívják (ebben a cégben többségi tulajdonosként szerepel a Hemingway Holding). 1993-ban zárják be végleg a helyiséget, akkor még átalakítási céllal. Az átalakítást rombolással kezdik, és azzal is fejezik be. A stílbútorokat, a számozott herendi kávéfőzőt és a hatalmas metszett falitükröket a lakók a cipekedő munkások kezében vélik utoljára látni. Utólag természetesen nem sikerül tisztázni, ezek melyik kezelő munkálkodása alatt tűntek el. A városvédők végleg elsiratják az egyik utolsó autentikus vendéglátóhelyet.
