étel, hordó

American Burger & Steak House

  • ételhordó
  • 2022. január 5.

Gasztro

„Megettem még egy almás lepényt fagylalttal, gyakorlatilag semmi mást nem ettem, míg utaztam keresztül az országon, tudtam, hogy tápláló és persze finom.”

Nem készült arról statisztika, hogy miután 1966-ban a Magvetőnél megjelent Jack Kerouac Úton című regénye, hányan képzelték magukat Dean Moriartynek, a szentendrei 11-es utat pedig Route 66-nak, de sokan lehetettek. Igaz, hogy a csőrös Csepel vagy a Moszkvics sok száz mérföld helyett legfeljebb 40 kilométeren át, például Visegrádra repítette őket, és Lucky Strike helyett a mezítlábas Kossuthtal kellett beérniük, de ez lényegtelen volt ahhoz képest, ami ilyenkor a szívekben lakozott. Az sem lett volna baj, hogy a Szentendrei út mentén sorakozó vendéglátóhelyeken fagylaltos almás lepényt is árulnak a csapolt sör, a cseresznyepálinka és a fasírtos zsemle mellett…

De ez is csak több mint ötven évvel később jut eszünkbe, miközben a Szentendrei út és a Reményi Ede utca sarkán álló American Burger & Steak House-ban esszük az almatortát vaníliafagylalttal (1190 Ft). „Persze, finom”, sőt egészen fantasztikus, bár az nem lenne jó, ha hosszú ideig mást nem ehetnénk. Most viszont az esne rosszul, hogy a gazdag vacsora után – amelynek a fagylaltos almás sütemény a fináléja volt – bármit ennünk kellene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.