étel, hordó

American Burger & Steak House

  • ételhordó
  • 2022. január 5.

Gasztro

„Megettem még egy almás lepényt fagylalttal, gyakorlatilag semmi mást nem ettem, míg utaztam keresztül az országon, tudtam, hogy tápláló és persze finom.”

Nem készült arról statisztika, hogy miután 1966-ban a Magvetőnél megjelent Jack Kerouac Úton című regénye, hányan képzelték magukat Dean Moriartynek, a szentendrei 11-es utat pedig Route 66-nak, de sokan lehetettek. Igaz, hogy a csőrös Csepel vagy a Moszkvics sok száz mérföld helyett legfeljebb 40 kilométeren át, például Visegrádra repítette őket, és Lucky Strike helyett a mezítlábas Kossuthtal kellett beérniük, de ez lényegtelen volt ahhoz képest, ami ilyenkor a szívekben lakozott. Az sem lett volna baj, hogy a Szentendrei út mentén sorakozó vendéglátóhelyeken fagylaltos almás lepényt is árulnak a csapolt sör, a cseresznyepálinka és a fasírtos zsemle mellett…

De ez is csak több mint ötven évvel később jut eszünkbe, miközben a Szentendrei út és a Reményi Ede utca sarkán álló American Burger & Steak House-ban esszük az almatortát vaníliafagylalttal (1190 Ft). „Persze, finom”, sőt egészen fantasztikus, bár az nem lenne jó, ha hosszú ideig mást nem ehetnénk. Most viszont az esne rosszul, hogy a gazdag vacsora után – amelynek a fagylaltos almás sütemény a fináléja volt – bármit ennünk kellene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.