chili&vanília

2022: a flexi éve

Gasztro

Flexi ricset kevés füstölt libamellel

A következő években a gasztrotrendeket és főzési szokásainkat két folyamat egészen biztosan jelentősen meg fogja változtatni: az éghajlati átalakulás és a digitális fejlődés. Mindkettő generációs váltás is: a mai tizen-huszonévesek úgy nőnek fel, hogy az étkezésükkel kapcsolatosan is jóval tudatosabban hoznak döntéseket. A nagy – pszichológiai, társadalmi, kulturális – kérdés ez lesz: hogyan tudjuk az új, környezettudatos, egyre húsmentesebb gasztronómiát lefordítani a saját, magyar gasztronómiai identitásunkra úgy, hogy valamiféle normális, életszerű, arany egyensúlyt találjunk a fenntartható és egészséges, ugyanakkor hedonista és gasztrokulturális szempontok között?

Ennek a kulcsa lehet talán az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, ún. flexitariánus étrend, ami nem egy újabb diéta, hanem egy jövőbe mutató és szimpatikusnak tűnő életmód-alternatíva. A fogalmat 2009-ben alkotta meg Dawn Jackson Blatner amerikai dietetikus, a flexibilis és vegetáriánus szavak ötvözéséből. Ez a javarészt növényi alapú étkezés nem zárja ki teljesen a hús- és tejtermékfogyasztást, ezeket azonban kis mennyiségben javasolja, magas minőségű, ismert forrásból (azaz lehetőleg hazai gazdálkodásból). Az alapelvek: állati helyett növényi fehérjék (hüvelyesek, magas fehérjetartalmú, teljes gabonák), minél kevésbé feldolgozott termékek fogyasztása, a hozzáadott cukrot tartalmazó ételek minimalizálása. Elég hihetetlen, de az alább ajánlott, tartalmas egytál­étel – talán leginkább a szegények sóletjéhez, a gerslihangsúlyos ricsethez áll legközelebb – mindezen elveknek teljes mértékben megfelel. A klasszikus sólettel szemben mindössze egyetlen füstölt libamell ízesíti a babos, gerslis ragut, utóbbi két alapanyag pedig fenntarthatósági szempontokból igazi főnyeremény, nem mellesleg igen finom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.