étel, hordó

Astor

  • ételhordó
  • 2018. március 1.

Gasztro

A hazai vendéglátóipar történetében külön fejezetet érdemel Gellér Mihály, aki a 20. század elején, az Egyesült Államokban ismerkedett meg a modern szállodáztatással, és Budapestre hazatérve akkora elánnal látott hozzá az újdonságok meghonosításának, hogy még a magyar elnevezést is butaságnak tartotta; az 1914-ben megnyílt, szupermodern fővárosi szálloda főnökeként abból indult ki, ha a legmenőbb New York-i szállót Waldorf-Astoriának hívják, akkor nevezzék Astoriának a budapestit. Úgy látszik, Gellért cseppet sem zavarta, hogy az a szálló a tulajdonosáról (William Waldorf Astor) kapta a nevét, aki vélhetően azt sem tudta, hol van Magyarország.

Mindez úgy jön ide, hogy a közelben megnyílt új vendéglátóhely már nem is a szállodára utal, hanem egyenesen a New York-i névadóra. A Károly körút elején álló egység korábban olasz ízekkel csábított, nemrégiben viszont felvette az Astor nevet, sőt még azt is hozzábiggyesztették: „food room”.

Valójában a helyiséget is nevezhetnénk „biggyesztésnek”, mivel elsősorban egy fűtött teraszról van szó, ami nyáron kitárul. Az étlapon csupa különlegesség, a kiszolgálás derűs, és majdnem telt ház van szombaton, késő délután. A sütőtök chutney kecskesajttal (1790 Ft) érdekes, ám hiába megfelelőek az alapanyagok, ha nem passzolnak egymáshoz. A pestós caprese leves (1290 Ft) jobban „összeáll”, mégis inkább eredetieskedőnek tűnik az egész. De a cheddar sajtos hot dogra (1390 Ft) nem lehet egy rossz szavunk sem. A kitűnő kifli, a kitűnő virsli, a remek szószok, a sajt meg a sült hagyma mind-mind azt bizonyítják, hogy minden rossz tapasztalatunk ellenére is van fejlődés, pláne, ha arra gondolunk, hogy negyven évvel korábban, az utca túloldalán, az ún. Astoria Grill előtt mit árusítottak hot dog néven. Ám ha a főételnek számító rozé kacsamell édesburgonyával (3490 Ft) kerül terítékre, nem ilyen egyértelmű a progresszió. Igaz, hogy négy évtizeddel ezelőtt nemhogy rozé, de semmilyen kacsamell nem volt, bár ettől még lehetne bátrabban bánni a hússal, a körettel. Mert hiába tárul elénk szép látvány a tányéron, ha az ízeket egyáltalán nem érezzük.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.