étel, hordó

Bontxo

  • ételhordó
  • 2015. május 3.

Gasztro

A Falk Miksa utca a galériáké, régiségeseké. Mondhatjuk, hogy ördögi gesztus volt az önkormányzat részéről, hogy pont itt állították fel a Columbo felügyelő a kutyájával című szobrot – egy köztéri giccs, amiért odavannak a népek. A vendéglátás nem ennyire ellentmondásos. Néhány nem különösebben érdekes kávézó, talán étterem is akad, ám mindent elmond, hogy évizedek óta a legismertebb hely errefelé a Tóth kocsma, amely nem zsákbamacskát árul, pontosan olyan, amilyen a neve.

Nem vacakolunk azzal, hogy megfejtsük, mit jelent a Bontxo, mindenesetre a Tóth kocsma szomszédját épp így hívják. Megelégszünk a beharangozóval, miszerint baszk specialitásokat kínál, bár baszkban sem vagyunk túl járatosak. Legfeljebb arra vennénk mérget, hogy ha az itt kapható kajákat lespanyoloznánk, az kábé ugyanolyan hatást váltana ki, mintha a kürtős kalácsra azt mondanánk: román.

Klasszikus étlapot ne keressünk, a Bontxo egy tapasbár, falatokra specializálták magukat. Spanyolországban az ilyesmi vendéglátó-ipari alapvetés, nálunk meg olyan, mint a cipzár: lehúzós. A falat ugyanis veszélyes üzem. Bármire rámondható, bárhogyan beárazható. Jártunk olyan hazai tapasozóban, ahol a csimborasszó a padlizsánkrém piritóssal, kígyóuborka meg paradicsom+öntet kombináció volt, és rendesen megkérték az árát.

Nos, itt ez nem fordulhat elő. A Bontxóban büszkék az eredeti receptekre, vannak ételek, amelyekről a lelkes felszolgáló tolmácsolása nélkül fogalmunk sem lenne, hogy mifélék. Mielőtt azonban nekilátnánk a falatozásnak, kipróbáljuk a gazpachójukat (690 Ft), a legendás hideg zöldséglevest. Az ilyesmi nyáron az igazi, de most sem lehet egy rossz szavunk, ez a garnélarákos kiszerelés minden bizonnyal unikum minimum 250 kilométeres körben. Ami a tapasokat illeti, tényleg csak jók meg még jobbak vannak. Igaz, hogy az almaborban főtt navarrai kolbásznál (1190 Ft) kissé túlzónak érezzük a bor ízét, ám ezt a kolbászt semmivel nem lehet elron­tani. A rakott krumplira emlékeztető, ám annál
sokkal könnyedebb burgonyalepény (790 Ft) jobb, mint bármelyik péksütemény önmagában, de a sima bagettjük (pluszadag: 350 Ft) is korrekt. Ó, és az az olívabogyó-válogatás (690 Ft) sem a közérti üveges cuccokat idézi, bár azt kötve hinnénk, hogy a ház udvarában titkos olajfaültetvény lenne… Ezek után már az lenne meglepő, ha pont a vörös tonhalas (1090 Ft) falatok ellen kellene kifogást emelni: dehogy kell.

De a legnagyobb szám, az est fénypontja az ún. fabada (1190 Ft), ami pontosan olyan, mint a babfőzelék, miközben minden ízében különbözik tőle. És ami az egészben a legszebb: a végén úgy állunk fel az asztaltól, hogy tudjuk, degeszre ettük magunkat, ám ennek semmi jele.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.