A Falk Miksa utca a galériáké, régiségeseké. Mondhatjuk, hogy ördögi gesztus volt az önkormányzat részéről, hogy pont itt állították fel a Columbo felügyelő a kutyájával című szobrot – egy köztéri giccs, amiért odavannak a népek. A vendéglátás nem ennyire ellentmondásos. Néhány nem különösebben érdekes kávézó, talán étterem is akad, ám mindent elmond, hogy évizedek óta a legismertebb hely errefelé a Tóth kocsma, amely nem zsákbamacskát árul, pontosan olyan, amilyen a neve.
Nem vacakolunk azzal, hogy megfejtsük, mit jelent a Bontxo, mindenesetre a Tóth kocsma szomszédját épp így hívják. Megelégszünk a beharangozóval, miszerint baszk specialitásokat kínál, bár baszkban sem vagyunk túl járatosak. Legfeljebb arra vennénk mérget, hogy ha az itt kapható kajákat lespanyoloznánk, az kábé ugyanolyan hatást váltana ki, mintha a kürtős kalácsra azt mondanánk: román.
Klasszikus étlapot ne keressünk, a Bontxo egy tapasbár, falatokra specializálták magukat. Spanyolországban az ilyesmi vendéglátó-ipari alapvetés, nálunk meg olyan, mint a cipzár: lehúzós. A falat ugyanis veszélyes üzem. Bármire rámondható, bárhogyan beárazható. Jártunk olyan hazai tapasozóban, ahol a csimborasszó a padlizsánkrém piritóssal, kígyóuborka meg paradicsom+öntet kombináció volt, és rendesen megkérték az árát.
Nos, itt ez nem fordulhat elő. A Bontxóban büszkék az eredeti receptekre, vannak ételek, amelyekről a lelkes felszolgáló tolmácsolása nélkül fogalmunk sem lenne, hogy mifélék. Mielőtt azonban nekilátnánk a falatozásnak, kipróbáljuk a gazpachójukat (690 Ft), a legendás hideg zöldséglevest. Az ilyesmi nyáron az igazi, de most sem lehet egy rossz szavunk, ez a garnélarákos kiszerelés minden bizonnyal unikum minimum 250 kilométeres körben. Ami a tapasokat illeti, tényleg csak jók meg még jobbak vannak. Igaz, hogy az almaborban főtt navarrai kolbásznál (1190 Ft) kissé túlzónak érezzük a bor ízét, ám ezt a kolbászt semmivel nem lehet elrontani. A rakott krumplira emlékeztető, ám annál
sokkal könnyedebb burgonyalepény (790 Ft) jobb, mint bármelyik péksütemény önmagában, de a sima bagettjük (pluszadag: 350 Ft) is korrekt. Ó, és az az olívabogyó-válogatás (690 Ft) sem a közérti üveges cuccokat idézi, bár azt kötve hinnénk, hogy a ház udvarában titkos olajfaültetvény lenne… Ezek után már az lenne meglepő, ha pont a vörös tonhalas (1090 Ft) falatok ellen kellene kifogást emelni: dehogy kell.
De a legnagyobb szám, az est fénypontja az ún. fabada (1190 Ft), ami pontosan olyan, mint a babfőzelék, miközben minden ízében különbözik tőle. És ami az egészben a legszebb: a végén úgy állunk fel az asztaltól, hogy tudjuk, degeszre ettük magunkat, ám ennek semmi jele.
