étel, hordó

Bontxo

  • ételhordó
  • 2015. május 3.

Gasztro

A Falk Miksa utca a galériáké, régiségeseké. Mondhatjuk, hogy ördögi gesztus volt az önkormányzat részéről, hogy pont itt állították fel a Columbo felügyelő a kutyájával című szobrot – egy köztéri giccs, amiért odavannak a népek. A vendéglátás nem ennyire ellentmondásos. Néhány nem különösebben érdekes kávézó, talán étterem is akad, ám mindent elmond, hogy évizedek óta a legismertebb hely errefelé a Tóth kocsma, amely nem zsákbamacskát árul, pontosan olyan, amilyen a neve.

Nem vacakolunk azzal, hogy megfejtsük, mit jelent a Bontxo, mindenesetre a Tóth kocsma szomszédját épp így hívják. Megelégszünk a beharangozóval, miszerint baszk specialitásokat kínál, bár baszkban sem vagyunk túl járatosak. Legfeljebb arra vennénk mérget, hogy ha az itt kapható kajákat lespanyoloznánk, az kábé ugyanolyan hatást váltana ki, mintha a kürtős kalácsra azt mondanánk: román.

Klasszikus étlapot ne keressünk, a Bontxo egy tapasbár, falatokra specializálták magukat. Spanyolországban az ilyesmi vendéglátó-ipari alapvetés, nálunk meg olyan, mint a cipzár: lehúzós. A falat ugyanis veszélyes üzem. Bármire rámondható, bárhogyan beárazható. Jártunk olyan hazai tapasozóban, ahol a csimborasszó a padlizsánkrém piritóssal, kígyóuborka meg paradicsom+öntet kombináció volt, és rendesen megkérték az árát.

Nos, itt ez nem fordulhat elő. A Bontxóban büszkék az eredeti receptekre, vannak ételek, amelyekről a lelkes felszolgáló tolmácsolása nélkül fogalmunk sem lenne, hogy mifélék. Mielőtt azonban nekilátnánk a falatozásnak, kipróbáljuk a gazpachójukat (690 Ft), a legendás hideg zöldséglevest. Az ilyesmi nyáron az igazi, de most sem lehet egy rossz szavunk, ez a garnélarákos kiszerelés minden bizonnyal unikum minimum 250 kilométeres körben. Ami a tapasokat illeti, tényleg csak jók meg még jobbak vannak. Igaz, hogy az almaborban főtt navarrai kolbásznál (1190 Ft) kissé túlzónak érezzük a bor ízét, ám ezt a kolbászt semmivel nem lehet elron­tani. A rakott krumplira emlékeztető, ám annál
sokkal könnyedebb burgonyalepény (790 Ft) jobb, mint bármelyik péksütemény önmagában, de a sima bagettjük (pluszadag: 350 Ft) is korrekt. Ó, és az az olívabogyó-válogatás (690 Ft) sem a közérti üveges cuccokat idézi, bár azt kötve hinnénk, hogy a ház udvarában titkos olajfaültetvény lenne… Ezek után már az lenne meglepő, ha pont a vörös tonhalas (1090 Ft) falatok ellen kellene kifogást emelni: dehogy kell.

De a legnagyobb szám, az est fénypontja az ún. fabada (1190 Ft), ami pontosan olyan, mint a babfőzelék, miközben minden ízében különbözik tőle. És ami az egészben a legszebb: a végén úgy állunk fel az asztaltól, hogy tudjuk, degeszre ettük magunkat, ám ennek semmi jele.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.