étel, hordó

Bontxo

  • ételhordó
  • 2015. május 3.

Gasztro

A Falk Miksa utca a galériáké, régiségeseké. Mondhatjuk, hogy ördögi gesztus volt az önkormányzat részéről, hogy pont itt állították fel a Columbo felügyelő a kutyájával című szobrot – egy köztéri giccs, amiért odavannak a népek. A vendéglátás nem ennyire ellentmondásos. Néhány nem különösebben érdekes kávézó, talán étterem is akad, ám mindent elmond, hogy évizedek óta a legismertebb hely errefelé a Tóth kocsma, amely nem zsákbamacskát árul, pontosan olyan, amilyen a neve.

Nem vacakolunk azzal, hogy megfejtsük, mit jelent a Bontxo, mindenesetre a Tóth kocsma szomszédját épp így hívják. Megelégszünk a beharangozóval, miszerint baszk specialitásokat kínál, bár baszkban sem vagyunk túl járatosak. Legfeljebb arra vennénk mérget, hogy ha az itt kapható kajákat lespanyoloznánk, az kábé ugyanolyan hatást váltana ki, mintha a kürtős kalácsra azt mondanánk: román.

Klasszikus étlapot ne keressünk, a Bontxo egy tapasbár, falatokra specializálták magukat. Spanyolországban az ilyesmi vendéglátó-ipari alapvetés, nálunk meg olyan, mint a cipzár: lehúzós. A falat ugyanis veszélyes üzem. Bármire rámondható, bárhogyan beárazható. Jártunk olyan hazai tapasozóban, ahol a csimborasszó a padlizsánkrém piritóssal, kígyóuborka meg paradicsom+öntet kombináció volt, és rendesen megkérték az árát.

Nos, itt ez nem fordulhat elő. A Bontxóban büszkék az eredeti receptekre, vannak ételek, amelyekről a lelkes felszolgáló tolmácsolása nélkül fogalmunk sem lenne, hogy mifélék. Mielőtt azonban nekilátnánk a falatozásnak, kipróbáljuk a gazpachójukat (690 Ft), a legendás hideg zöldséglevest. Az ilyesmi nyáron az igazi, de most sem lehet egy rossz szavunk, ez a garnélarákos kiszerelés minden bizonnyal unikum minimum 250 kilométeres körben. Ami a tapasokat illeti, tényleg csak jók meg még jobbak vannak. Igaz, hogy az almaborban főtt navarrai kolbásznál (1190 Ft) kissé túlzónak érezzük a bor ízét, ám ezt a kolbászt semmivel nem lehet elron­tani. A rakott krumplira emlékeztető, ám annál
sokkal könnyedebb burgonyalepény (790 Ft) jobb, mint bármelyik péksütemény önmagában, de a sima bagettjük (pluszadag: 350 Ft) is korrekt. Ó, és az az olívabogyó-válogatás (690 Ft) sem a közérti üveges cuccokat idézi, bár azt kötve hinnénk, hogy a ház udvarában titkos olajfaültetvény lenne… Ezek után már az lenne meglepő, ha pont a vörös tonhalas (1090 Ft) falatok ellen kellene kifogást emelni: dehogy kell.

De a legnagyobb szám, az est fénypontja az ún. fabada (1190 Ft), ami pontosan olyan, mint a babfőzelék, miközben minden ízében különbözik tőle. És ami az egészben a legszebb: a végén úgy állunk fel az asztaltól, hogy tudjuk, degeszre ettük magunkat, ám ennek semmi jele.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.