chili&vanília

Masinamesék

Gasztro

Irénke néni. Szomolyai barlanglakásban született és nevelkedett, Mezőkövesd mellett. A kőzetbe vájt pincelakás ma már műemlék, tájházként üzemel. Mint régebben minden cigány családban, itt is a sparhelt, vagyis a masina játszotta a központi szerepet, minden ezen készült. Babos tésztát főzünk, a tészta házi és gyönyörű, a főzőléből habarással leves lesz (a kútról hozott víz minden cseppje kincs). Erika. Fiatal, gyönyörű cigány lány, párja tehetséges tamburakészítő, az internetről tanulta ki a mesterséget. Oldalaspörkölt nokedlivel a menünk, természetesen lecsósan, mert úgy romás. Erika – híres roma divattervező, testvérével, Helenával és édesanyjával, Margitkával főzünk. A család egykor Erdélyből érkezett, ez a konyhában is megmutatkozik. Olyan bokolyit – lángosszerű lepénykenyér – sütnek, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaljuk. Zoltán. Tiszacsegei halász, „kisszerszámos, hagyományőrző”. Világbajnok halászlével és két kiló lisztből sült „pogácsával”, vagyis kenyérrel vár, később tárcsán halfasírtot és keszeget sütünk. Két kirepült nagyfia után hat roma kisgyereket vettek magukhoz feleségével. Ancsa – beás cigány család a Mecsek lábánál, zseniális káposztás lecsó, meglepetésnek pedig medvehagymás-szalonnás kenyér, itt punyának nevezik, ezzel kell tunkolni a lecsót. A masinameséket folytathatnánk még tovább a cigány konyhán keresztül, receptről receptre, családról családra. Akad néhány összekötő elem: az erős fűszerezés, a lecsók, pörköltek, nokedlik szeretete, a sparhelt (masina) központi szerepe, de a legfontosabb: a cigánykenyér. Bodag, bokolyi, vakaró, punya, pogácsa, cigánypizza – ahány vidék, annyi elnevezés. Íme, az én húsvéti változatom, a receptet a Romani Gastro blog szerzőitől tanultam, ők például hagymával vagy savanyú káposztával is készítették, úgy is pompás. A cigánykenyeret sosem vágjuk, mindig törjük.

 

Medvehagymás, sonkás bodag

Hozzávalók (1 tepsihez, kb. 6-8 adag)

 

50 dkg liszt

1 evőkanál só

1 csomag sütőpor

1 dl olaj vagy olvasztott zsír

kb. 2,5 dl langyos víz

30 dkg főtt sonka, felkockázva

1 csokor medvehagyma, finomra aprítva

 

A sütőt előmelegítjük 220 fokra. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzákeverjük a sót és a sütőport. Beleöntjük az olajat és a langyos víz felét. Mindig a liszttől is függ, hogy pontosan mennyi vizet vesz fel, ezért fokozatosan adagoljuk. Kézzel vagy robotgép dagasztókarjával meggyúrjuk. Átborítjuk egy gyúródeszkára, rászórjuk a sonkát és a medvehagymát, majd alaposan átgyúrjuk, hogy a két hozzávalót egyenletesen elosszuk a tésztában. Egy kb. 20×30 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral, és kiolajozzuk. Kézzel elrendezgetjük benne a tésztát, széthúzzuk úgy, hogy a tepsi széléig kiérjen. 30 percig sütjük. amíg a teteje kissé megpirul. Törve fogyasztjuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.