étel, hordó

Busó Bistro

  • ételhordó
  • 2017. december 23.

Gasztro

Míg korábban a Váci utca–Vörösmarty tér szakasz jelentette a legellenszenvesebb fővárosi turisztikai útvonalat, az elmúlt tíz évben felzárkózott mellé a Bazilika környéke is. Ma már itt is egymásba érnek a „tourist menuvel” csalogató egységek, különös ismertetőjelük, hogy a nevüket senki nem tudja, mivel a cégtáblát – ha van egyáltalán – szó szerint elnyomják a Goulash Soup és Traditional Hungarian Foods feliratok. De a hideg időjárás épp ezeket nyomja el. A téli időszámítással a terasszal hősködő, amúgy presszónyi helyek bebábozódnak, és inkább csak megszokásból próbálják bizonyítani a hazai idegenforgalom rátermettségét.

A Hercegprímás utca 8. szám alatt található Busó Bistro elsőre az eddig leírtak archetípusának tűnik. Annyira észrevehetetlen, hogy csak a szomszéd ajándékbolt kirakata irányítja rá a figyelmet. Becsületére legyen mondva, hogy turistamenüvel vagy gulyásakcióval sem hívja fel magára a figyelmet. Az enteriőr olyan, mint a korszerű családi autó: egyterű. A különbség legfeljebb annyi, hogy egy kocsi belsejébe a legritkább esetben szegeznek néprajzi ihletésű fekete-fehér fotókat és busómaszkokat. Örömteli, hogy ételszagot nem érzünk, és a szokásos magyarosch díszletek is hiányoznak: a fotók és álarcok mellett modern, kifejezetten szellemes busóábrázolások díszítik a falat. Ha turistamenüt nem is adnak, 4490 forintért háromfogásos ebédet kérhetünk; egy levest/előételt, egy főételt és egy desszertet választhatunk az étlapról – ennyi pénzért persze csak zónaadag jár. Az íztelen gulyáslevessel azért tudunk kibékülni, mert a marha még így is kiváló benne, de az erdélyi padlizsánkrém átlagosabb már nem is lehetne. A töltött káposzta és a hortobágyi palacsinta esetében a gusztusos tálalás mellett az ízeket is jól eltalálták, és a húsok sem gyanúsak. Noha a vidéki nagynéni ezerszer jobbat csinál, egy turista minden bizonnyal ezeket is jó emlékként könyvelheti el. Nem így a vegyes hőmérsékletű Gundel-palacsintát és az íztelen, vizes állagú somlói galuskát, mivel azok még a közérti előregyártott műkaják színvonalát sem érik el. Ha nincs jobb dolguk, és külföldi vendéget visznek a Busó Bistróba, desszertként inkább a kapucsínót ajánlják a helyi cukrászati specialitások helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.