étel, hordó

Busó Bistro

  • ételhordó
  • 2017. december 23.

Gasztro

Míg korábban a Váci utca–Vörösmarty tér szakasz jelentette a legellenszenvesebb fővárosi turisztikai útvonalat, az elmúlt tíz évben felzárkózott mellé a Bazilika környéke is. Ma már itt is egymásba érnek a „tourist menuvel” csalogató egységek, különös ismertetőjelük, hogy a nevüket senki nem tudja, mivel a cégtáblát – ha van egyáltalán – szó szerint elnyomják a Goulash Soup és Traditional Hungarian Foods feliratok. De a hideg időjárás épp ezeket nyomja el. A téli időszámítással a terasszal hősködő, amúgy presszónyi helyek bebábozódnak, és inkább csak megszokásból próbálják bizonyítani a hazai idegenforgalom rátermettségét.

A Hercegprímás utca 8. szám alatt található Busó Bistro elsőre az eddig leírtak archetípusának tűnik. Annyira észrevehetetlen, hogy csak a szomszéd ajándékbolt kirakata irányítja rá a figyelmet. Becsületére legyen mondva, hogy turistamenüvel vagy gulyásakcióval sem hívja fel magára a figyelmet. Az enteriőr olyan, mint a korszerű családi autó: egyterű. A különbség legfeljebb annyi, hogy egy kocsi belsejébe a legritkább esetben szegeznek néprajzi ihletésű fekete-fehér fotókat és busómaszkokat. Örömteli, hogy ételszagot nem érzünk, és a szokásos magyarosch díszletek is hiányoznak: a fotók és álarcok mellett modern, kifejezetten szellemes busóábrázolások díszítik a falat. Ha turistamenüt nem is adnak, 4490 forintért háromfogásos ebédet kérhetünk; egy levest/előételt, egy főételt és egy desszertet választhatunk az étlapról – ennyi pénzért persze csak zónaadag jár. Az íztelen gulyáslevessel azért tudunk kibékülni, mert a marha még így is kiváló benne, de az erdélyi padlizsánkrém átlagosabb már nem is lehetne. A töltött káposzta és a hortobágyi palacsinta esetében a gusztusos tálalás mellett az ízeket is jól eltalálták, és a húsok sem gyanúsak. Noha a vidéki nagynéni ezerszer jobbat csinál, egy turista minden bizonnyal ezeket is jó emlékként könyvelheti el. Nem így a vegyes hőmérsékletű Gundel-palacsintát és az íztelen, vizes állagú somlói galuskát, mivel azok még a közérti előregyártott műkaják színvonalát sem érik el. Ha nincs jobb dolguk, és külföldi vendéget visznek a Busó Bistróba, desszertként inkább a kapucsínót ajánlják a helyi cukrászati specialitások helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.