étel, hordó

Busó Bistro

  • ételhordó
  • 2017. december 23.

Gasztro

Míg korábban a Váci utca–Vörösmarty tér szakasz jelentette a legellenszenvesebb fővárosi turisztikai útvonalat, az elmúlt tíz évben felzárkózott mellé a Bazilika környéke is. Ma már itt is egymásba érnek a „tourist menuvel” csalogató egységek, különös ismertetőjelük, hogy a nevüket senki nem tudja, mivel a cégtáblát – ha van egyáltalán – szó szerint elnyomják a Goulash Soup és Traditional Hungarian Foods feliratok. De a hideg időjárás épp ezeket nyomja el. A téli időszámítással a terasszal hősködő, amúgy presszónyi helyek bebábozódnak, és inkább csak megszokásból próbálják bizonyítani a hazai idegenforgalom rátermettségét.

A Hercegprímás utca 8. szám alatt található Busó Bistro elsőre az eddig leírtak archetípusának tűnik. Annyira észrevehetetlen, hogy csak a szomszéd ajándékbolt kirakata irányítja rá a figyelmet. Becsületére legyen mondva, hogy turistamenüvel vagy gulyásakcióval sem hívja fel magára a figyelmet. Az enteriőr olyan, mint a korszerű családi autó: egyterű. A különbség legfeljebb annyi, hogy egy kocsi belsejébe a legritkább esetben szegeznek néprajzi ihletésű fekete-fehér fotókat és busómaszkokat. Örömteli, hogy ételszagot nem érzünk, és a szokásos magyarosch díszletek is hiányoznak: a fotók és álarcok mellett modern, kifejezetten szellemes busóábrázolások díszítik a falat. Ha turistamenüt nem is adnak, 4490 forintért háromfogásos ebédet kérhetünk; egy levest/előételt, egy főételt és egy desszertet választhatunk az étlapról – ennyi pénzért persze csak zónaadag jár. Az íztelen gulyáslevessel azért tudunk kibékülni, mert a marha még így is kiváló benne, de az erdélyi padlizsánkrém átlagosabb már nem is lehetne. A töltött káposzta és a hortobágyi palacsinta esetében a gusztusos tálalás mellett az ízeket is jól eltalálták, és a húsok sem gyanúsak. Noha a vidéki nagynéni ezerszer jobbat csinál, egy turista minden bizonnyal ezeket is jó emlékként könyvelheti el. Nem így a vegyes hőmérsékletű Gundel-palacsintát és az íztelen, vizes állagú somlói galuskát, mivel azok még a közérti előregyártott műkaják színvonalát sem érik el. Ha nincs jobb dolguk, és külföldi vendéget visznek a Busó Bistróba, desszertként inkább a kapucsínót ajánlják a helyi cukrászati specialitások helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).