kertész lesek

Casa Marina, Dunakeszi

  • kertész lesek
  • 2015. július 12.

Gasztro

Kék-fehér ház, kék-fehér asztalok, vasmacska minden mennyiségben… A Casa Marina nemcsak nevével igyekszik tengerparti hangulatot teremteni, de berendezésével is. Mi tagadás, idehaza hangulatos tud lenni egy ilyen koncepció a folyóparton (van is erre egy rakás példa), ám hiába vagyunk Dunakeszin, vizet itt legfeljebb az ásványvizes palackban láthatunk. A Casa Marina ugyanis a mindig forgalmas Fő úton (a régi 2-esen) található, a teraszról vitorlások helyett autókat bámulhatunk, a távolban pedig a helyi panellakótelep tekinthető meg. Ezt leszámítva – le lehet ezt számítani? – a kerthelyiség kellemes, és az árak annak ellenére is nyomottak, hogy ha lenne egy csúzlink, simán átlőhetnénk a fővárosba az U-szöget.

A padlizsánkrém (990 Ft) ecetízű, ami valóban jobb, mintha például majonézízű lenne, de mi éppenséggel padlizsánízűre vágytunk. Gyári toasttal tálalják – egynek elmegy. A májgombócleves (650 Ft) vegyes tüzelésű megoldás. A levest alig érezni, a májgombóc viszont bajnok, többet is meg tudnánk enni, annyira jó. Talán külön készítették? Ennél is jobb, hogy kiváló pisztrángot (1990 Ft) kapunk. Vajon honnan érkezett? Vagy inkább ne firtassuk? A mellé adott joghurtos saláta friss zöldségekből van, úgyhogy kellemes kiegészítő. És nagyon kellemes a frizbi méretű „óriás” bécsi szelet (1850 Ft) is, amely persze hamis – sertésszűzből van –, de nem baj, hiszen (az étlapon) előre szóltak. Fájdalom, hogy nem krumplisalátát adnak mellé, hanem hasábot, olyan, mint egy gyorsétteremben zár­óra után. Édesség helyett inkább túrós csuszát (750 Ft) kérünk, és az átlagnál sokkal jobbat kapunk… Igaz, az „átlagra” az se nagyon jellemző, hogy csuszatészta lenne a túró, a tejföl meg a szalonna alatt. Egyébként minden okunk megvolt rá, hogy miért nem a cukros vonalon haladtunk: egy közeli fagyizót vettünk volna célba, amiről legendákat zengenek fővárosszerte. Csakhogy valami turpisság miatt végül nem akadtunk a nyomára. Persze visszamehettünk volna egy túrógombócra (650 Ft) vagy egy mákos gubára (480 Ft). Nem is értjük, hogy miért nem mentünk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.