kertész lesek

Dűlő – Miskolc

  • kertész lesek
  • 2019. szeptember 1.

Gasztro

Bármily hihetetlen, de a hetvenes évek közepén-végén sokak számára a panel- (ahogy akkoriban mondták, a házgyári) lakások jelentették a legmagasabb komfortfokozatot. Lakótelepre költözni trendi volt és irigylésre méltó, ráadásul a hatalom felől a mondás így szólt: „neked is lehet ilyened, ha van türelmed kivárni”. Mindez nem volt egyéb, mint az eljövendő kommunizmus ígéretének materializálódott megnyilvánulása, hiszen az átlagember legfeljebb legyintett az olyan hősi szólamokra, hogy „sikerült a szocializmus alapjait lerakni”. Ám ha ingyenlakással hitegették, egyből más szemmel olvasta a Népszabadságot. A lakótelepek „felsőbbrendűségét” olyan, akkortájt korántsem magától értetődő komfortelemek tették nyilvánvalóvá, mint a távfűtés és azzal együtt az állandó meleg víz, de közvetett módon az olyan filmek is népszerűsítették, amilyen például az Utánam, srácok! című ifjúsági sorozat volt 1975-ben.

A miskolci Dűlő olyan lakótelepre néz, mely a sorozatból lehet ismerős, csakhogy ez ma legfeljebb látványosságként értékelhető. Így hát az sem zavar, hogy a Görgey Artúr utca 10. alatt található étterem egy régi házban kapott helyet, sőt, belső kertjének köszönhetően – ahol játszótér is van – a szabadtéren sem zavar be a paneles látvány.

Nem mondanánk, hogy vasárnap ebédidőben szétszednék a boltot, a pincér ennek ellenére lelkes és segítőkész, ráadásul határozott véleménye van, amikor nem tudunk két étel között választani. A vaddisznó-raguleves szalvétagombóccal (1500 Ft) teljes értékű fogás, ami nem azt jelenti, hogy pörköltet készítenek. A kiváló arányok és a megfelelő hőmérséklet mellett a húsról is a legjobbat mondhatjuk, de azért is dicséret jár, hogy mellőzték a túlzott fűszerezést. A rántott szürkeharcsafilét krumplisalátával (3200 Ft) leginkább a peszketáriánusok (akik a húsfélék közül csak halat esznek) értékelhetik. Nem tiltakoznánk, ha úgy hívnák: „halbécsi szelet”, még ha a harcsából a legjobb szándék ellenére sem lesz borjú. A citromos csirkemell spenótos árpagyöngyrizottóval (2700 Ft) tisztességes munka, de kizárólag a köret miatt különleges, míg a darapuding kakukkfüves baracklekvárral (1100 Ft) minden ízében. Örömünkre szolgál, hogy tavalyi felfedezettünk, a Végállomás mellett újabb miskolci hely bizonyította, hogy a városban nemcsak a diósgyőri vár miatt érdemes körülnézni a belvároson túl.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.