Éhe kenyérnek - Gazdák és polgárok

Gasztro

Az idén már másodszor látogattak a bűnös Budapestre a folyvást elégedetlenkedő gazdák képviselői. Traktort keveset hoztak, ételt annál többet - a megjelent fővárosi polgárok pedig lelkes tuszkolódással köszöntötték az ünnepi ingyenebédet.

Az idén már másodszor látogattak a bűnös Budapestre a folyvást elégedetlenkedő gazdák képviselői. Traktort keveset hoztak, ételt annál többet - a megjelent fővárosi polgárok pedig lelkes tuszkolódással köszöntötték az ünnepi ingyenebédet.

A meghívó szerint a gazdák küldöttei és a fővárosi polgárok a "Gazdák terén" találnak egymásra - mint később kiderül, Kupper, a Fidesz fővárosi frakciójának elnöke egyszer már be is terjesztette a hivatalos névváltoztatásra vonatkozó javaslatát, ám a gazdák esküdt ellenségeiből álló közgyűlési többség aljasul leszavazta a jól átgondolt ötletet. Az említett malőr után továbbra is Felvonulási térnek nevezett placcon így Szent István napján is osztozni kényszerül egymással a Geszti-féle értelmetlen és unalmas ARC kiállítás a Magyar Gazdák Országos Szövetségének (Magosz) termékkóstolóval, krumpliosztogatással és népkonyhákkal kombinált gyűlésével; ezeket most csak a 70-es troli vonala választja el egymástól.

Eszed-iszod

Rossz szokásunkhoz híven ismét lekéssük a rendezvény warm up részét: a tárogatós ébresztőt, a tízórai ökumenikus istentiszteletet, az új kenyér megáldását és a Magosz-zászló felszentelését (zászlóanya: Wittner Mária). A "szentmise után nagygyűlés" fordulat mintegy megidézi a magyar politikai kultúra nemes hagyományait, ám ennél is fontosabb, hogy mire mindez lezajlik, már a delet is bőven elütötte a toronyóra. Márpedig a déli harangszó után és az eljövendő Jó ebédhez szól a nóta igézetében rögvest működésbe lép a Jakab István Magosz-elnök által megénekelt, örökké éhes Magyar Gyomor, és az emésztőnedvek semmiképpen sem termelődhetnek csak úgy, üresben pörögve, fölöslegesen. Márpedig erre - ugyebár egyszer van egy évben az új kenyér ünnepe, alkotmány- és Varga Miklós-ünnep - a gazdák is jó előre rákészültek: nyárson marha, kondérban gulyás, pörkölt és egyéb azonosítatlan, sok paprikával és tápláló zsiradékkal garnírozott étel rotyog. S láss csodát, mindez sokkal jobban csigázza az érdeklődő fővárosi polgárok képzeletét, mint a fél évvel korábbi traktorfesztivál: irgalmatlan sor alakul ki minden olyan sátor előtt, ahol legalább egy tál potya leves ígérkezik - még el sem készült az étel, de a polgárnők és polgárok már szigorúan, a hiánygazdálkodás sanyarú évei alatt elsajátított fegyelemmel állják a sort.

Egyszer jóllakni

Az ételért egyébiránt nem szegények vagy hajléktalanok tülekednek a leghevesebben, kisnyugdíjast is keveset látni - ők aligha bírnának ki egy háromnegyed órás sorban állást a tűző napon. Életerős, munkaképes (saccra alsó) középosztálybéliek rendeződnek anakonda-alakzatba egy kis tunkolnivalóért - aki megkapta az adagját, úgy, ahogy van, teli tányérral a kezében újra beáll a sorba (esetleg egy másikba), s inkább állva eszik, mintsem hogy mások elé tolakodjék: a készletek végesek, s az ünnep minden percét illik kihasználni. Szomorúan kell látnunk azonban, hogy egyeseken eluralkodik az átkos agon, a kompetíció üres szelleme, s a célba érkezés után már mit sem törődnek a megszerzett zsákmánnyal, mi több, némi csócsálás után otthagyják a szerencsétlenebb potyalesőknek (azért a Móricz-novellákban még nem így volt). Ismerjük népünket, tudjuk, hogy kereslete tetszőleges termék iránt fog végtelen rugalmasságot mutatni, amennyiben az ár nullára csökken: az ingyen osztogatott póréhagyma pontosan olyan keresett, mint a paprikás krumpli. S persze nem maradhat el a hasonló forrásból származó termékek kissé szürreális, szabad asszociációs technikájú felhasználása sem: korábban még nem találkoztam olyan emberrel, aki póréhagymával tolta volna a pörköltet - ezúttal viszont övék a tér. Sajnos az olcsó/ingyenes természeti javak szűkössége így is konfliktusokhoz vezet: amúgy hiányban nem szenvedő polgártársaink képesek egymásba vadul marni egy-egy darab (!) ingyen osztogatott zöldpaprikáért, mi több, megszokott látvány a szétgurult hálós krumplira vadászó háziaszszony is. Az ingyenes beszerzőút lassan paroxizmusba csap át: a nép hazavinné, vagy legalábbis megkóstolná az illusztrációnak szánt termékeket is (ilyenkor jön el az a pillanat, amikor, némi túlzással élve, már a formalinból is kiennék a parizert), s mikor a nyárson sült marha csontvázáról lenyesték az utolsó cubákot is, szemrevételezzük a kulturális kínálatot. A kitűzők, zászlók mind tematikájukban, mind megformáltságukban régről ismerősek, és így csak néhány mókás műsoros kazetta kelti fel figyelmünket (az egyik egyenesen a Gyertek ide, darutollas legények címet viseli), no meg a Kárpátia együttes Tűzzel-vassal című CD-je, melyet frappáns módon egy halom Wass Albert-kötet mellé helyeztek.

Éhe a szépnek

Már vagy egy órát töltöttünk a spontán népkonyházók társaságában, mikor rájövünk: tulajdonképpen tart még a nagygyűlés a tér egy másik sarkában - mondjuk az ingyenebédnél jóval kisebb érdeklődés mellett (ők nyilván már otthon belaktak, esetleg szégyellik magukat - ez utóbbi, tudjuk, elég valószínűtlen felvetés). Jakab István Magosz-elnök szavaiból mindenesetre kiderül, hogy jó kisdiák-ként már most vágja a centit, s tán azt is kiszámolta, mennyit kell még aludnia az eljövendő, új rezsimmel megpecsételt Kánaánig. Ekkor azonban, még a közönség számára is váratlanul, a gazdakörök kedvencét (sőt, ha lehet mondani, múzsáját), Mónikát (Rónaszeginé Keresztes Mónika hétgyermekes édesanya) szólítja a szónoki emelvényre, akit egy váratlan rétori gesztussal mintegy beemel a gazdák soraiba, majd megajándékoz egy háromkilós, jól átsült cipóval. Isten áldásával együtt győzni fogunk - derül ki Mónika meghatott viszontválaszából, majd az elnök az efféle rendezvényeken kedvtel-ve haknizó ismert szinkronszínészt szólítja, aki kissé tán már borközi állapotban méltatja Szent Lászlót, aki szintén ki nem állhatta a plazákat - nem is szólva a jöttmentekről. Erre a Szózat következik, ám Vörösmarty halhatatlan sorai sajnálatos módon belevesznek az elégedett szörcsögésbe és kitartó csámcsogásba.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)