chili&vanília

Esterházy-torta

Gasztro

Bécsi vagy pesti cukrász készítette az eredetit, és az Esterházy család kedvence volt. Nagyjából ennyit említ a legtöbb forrás, amikor az egyik legjobb monarchiás torta történetére kerül sor. Receptből is kb. annyi, ahány Esterházy, az enyém többnek az ötvözete. A klasszikus változattól két fő pontban tér el: a tömény, nehéz vajas krém helyett tejszínhabbal lazított, főzött vaníliakrémet ajánlok. A tetejéről pedig elhagyom a megszokott cukormázat, ami nemcsak felesleges pluszkalória, de a háziasszonyok rémálma is. A torta teteje így elegáns drapp marad, aki egyszerűsíteni akar, még az emblematikus csokoládéhálót is nyugodtan elhagyhatja. Nem egy 30 perces villámrecept, sőt, idő- és idegszáligényes, ünnepi és/vagy terápiás célra azonban maximálisan megfelelő, arról nem is beszélve, hogy igen finom. Sok sikert!

Esterházy-torta

Hozzávalók (12 szelethez)

 

Tortalap:

12 tojásfehérje, szobahőmérsékleten

25 dkg cukor

5 dkg liszt + 2 evőkanál a sütőpapír előkészítéséhez

30 dkg darált, pirított dió

1 kávéskanál őrölt fahéj

1 dkg só

½ narancs reszelt héja

3 dkg olvasztott vaj + 2 dkg a sütőpapír kikenéséhez

 

Krém:

3 dl tej

5 tojássárgája

15 dkg cukor

1 rúd vanília kikapart magjai

5 dkg étkezési keményítő

½ kávéskanál só

2 lap zselatin

0,5 dl jófajta rum

(opcionális: 2 evőkanál narancsvirágvíz)

4 dl tejszín (30–35% zsírtartalom), kemény habbá verve

 

A torta tetejére:

3 evőkanál baracklekvár

3 dkg étcsokoládé

 

A tortát fogyasztás előtt egy nappal kell elkészíteni, mert idő kell ahhoz, hogy összeálljon. Elkészítjük a tortalapokat: a sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeverés). Öt sütőpapírra 23 cm átmérőjű karikát rajzolunk. Egy nagy méretű keverőtálban elektromos kézi habverővel elkezdjük felverni a 12 fehérjét. Amikor már habos, hozzáadjuk a cukrot, majd fényes, homogén, nem teljesen kemény habbá verjük. Hozzászitáljuk a lisztet, majd beletesszük a darált diót, a fahéjat és a sót, végül a reszelt narancshéjat és az olvasztott vajat. Nagy spatulával óvatosan összeforgatjuk, hogy egyenletes, homogén masszát kapjunk. Lemérjük a massza súlyát (kb. 1 kg lesz), és öt egyforma súlyú adagban használjuk. A sütőpapírokat tepsikre helyezzük, majd mindegyiket megkenjük kevés olvasztott vajjal, és meghintjük liszttel. A körökbe halmozzuk a diós masszát, majd késsel szép szabályos lapokká kenjük. Két tepsi mehet egyszerre a sütőbe. Kb. 18 percig sütjük (félidőben érdemes megcserélni a két tepsit). Így járunk el minden lappal. A kész lapokat teljesen kihűtjük. Közben elkészítjük a tölteléket: 3 dl tejet forráspontig melegítünk. A tojások sárgáját géppel fehéredésig keverjük a cukorral, hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart magjait, a sót és a keményítőt, csomómentesre keverjük. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. A forró tejet a tojásos masszára öntjük, majd az egészet visszaöntjük a lábasba, és kevergetve sűrűre főzzük. Közben hozzáadjuk a rumot (és a narancsvirágvizet), levesszük a tűzről, és amíg még forró, a kinyomkodott zselatinlapot is hozzáadjuk, elkeverjük (el is tűnik azonnal). Egy lapos tálba terítjük a cukrászkrémet, felületére közvetlenül frissen tartó fóliát teszünk, hogy ne bőrösödjön. Teljesen kihűtjük. Közben kemény habbá verjük a tejszínt. Amikor hideg a krém, elektromos kézi habverővel az egészet átkeverjük, hogy könnyedebb és csomómentes legyen. Óvatosan hozzáforgatjuk a tejszínhabot, majd egy órára a hűtőbe tesszük. Az öt kihűlt lap szélét késsel körbevágjuk, hogy szép, egyforma, szabályos köröket kapjunk. A megdermedt krémet öt egyforma részre osztjuk, négy lapot megkenünk, egymásra rétegezzük, az ötödik körrel befedjük. A maradék krémmel a torta oldalát is megkenjük. Egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap az egész tortát megfordítjuk, a tetejét megkenjük felforrósított sárgabaracklekvárral, majd apró papírtölcsérből felolvasztott étcsokoládéból csíkokat húzunk rá, amelyeket késhegy visszafordított élével „hálósra” húzogatunk. Egy órára visszatesszük a hűtőbe.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.