étel, hordó

Flamenco hotel

  • ételhordó
  • 2011. október 27.

Gasztro

Valaha a XI. kerület (ma már Újbuda) idegenforgalmi központjának számított a Feneketlen-tó és környéke.

Ezt onnan tudjuk, hogy a korabeli (1960-as évek) szegényes képeslap-felhozatalában a tó közelében álló Sport szálloda igen jelentős szerepet kapott. Sőt az Ikarus egyenest Mátyásföldről hozta a hotel parkolójába legújabb buszait a prospektusfotózáshoz.

Az 1964-ben épült Sport húsz év múltán változott nagyot: a nyolcvanas évek elejének nagy szállodaépítési lázában kibővítették, felújították, homlokzatára a Skála áruházakról ismerős világos fémidomok kerültek, a neve pedig Flamenco lett. Valószínű, hogy az elmúlt harminc évben további jelentős változások történtek, azonban a név maradt.

Most először vagyunk itt, sokkal pompásabb, mint amilyennek kívülről képzeltük. Teljesen érthető a négycsillagos besorolás, bár az, hogy az éttermet a hatalmas lobby egyik sarkába helyezték - noha láttunk már ilyet - nem különösebben elegáns. Nem így a damasztszalvétás teríték, a kifogástalanul viselkedő felszolgáló.

És hát a kínálat is megér legalább négy - ha nem öt - csillagot.

Eddig azt hittük, hogy az erőleves (1100 Ft) az erőleves, és evvel a dolog el is van intézve. Itt azonban nem folyik a tojás, valami spenótos galuskával meg bébirépával dobták fel, és ettől már-már ínyencfalattá válik. A fantázia szárnyalása ez, hiszen ugyanúgy nincsen túlbonyolítva, ahogy a bazsalikomkrémmel töltött tönkölypalacsinta (2100 Ft) sem, amit paradicsomszósszal körítettek. A megfelelő arányok és a hozzávalók ismeretében bárki el tudná készíteni, csak hát előtte meg kell írni azt a receptet. Viszont a grillezett kacsamájtorony burgonyalepényen (3500 Ft) már ügyességet kíván, hagymachipsszel, barackkal, almával pedig remek kombináció.

A végén sem lóg ki a lúdláb (1000 Ft); megint csak a legjobbakat mondhatjuk, úgyhogy már felejtenénk is a várótermi környezetet, ha az elfogyasztott élményanyagot nem árnyékolná - pontosabban: világítaná - be egy elhanyagolhatónak tűnő, ám mégis roppant bosszantó jelenség: a neonos fényű energiatakarékos izzók sora. Próbáljanak meg ilyen fényviszonyok mellett vacsorázni - odalesz az ilyenkor kötelező romantikus hangulat!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.