chili&vanília

Ez a pászka nem az a pászka

Gasztro

Pászka – ünnepi, mazsolás túrókrémdesszert

A napokban megtartott ortodox keresztény húsvéti ünnep is bővelkedik szakrális jelentőségű ételekben, amelyek közül talán a legfontosabb a szentelt kalács, a pászka. Mind az ortodox pravoszláv, mind a görögkatolikus egyházi kultúrában a feltámadást és az örök életet szimbolizálja, sütéséhez a magyar görögkatolikusok körében is számos szokás kapcsolódik. Ugyanezt a nevet viseli egy másik húsvéti, hagyományos desszert is, a lecsepegtetett, formázott, szeletelhető túrókrém. Tradicionálisan faragott, díszes, csonka piramis alakú faformába töltötték, amely a megszilárdult krém oldalába kereszt és XB (Xpucmoc Bockpec! – Krisztus feltámad!) jelet nyomott, ma már többnyire műanyag formában dermed.

Készítésének többféle változata létezik – hol főzik, hol nyersen keverik ki, van, aki tejföllel, más tejszínnel keveri a túrót. A mazsola mellé kerülhet bele felaprított aszalt gyümölcs is, de olajos magvakkal vagy csokoládéval is gazdagabbá tehető. Az alább ajánlott verzióban vegyes technológiát ajánlok: sűrűre főzött sárgakrémmel keverjük a túrót, így egyrészt hőkezelést kap a tojás, másrészt extra krémes lesz a túró állaga. Kerek szűrőben csepeg egy éjszakán át, gyönyörűen összeáll, kiborítva látványos, szép, asztal közepére kívánkozó desszert. A maga fehér – tisztaságot és békét jelképező – valóságában is szemet gyönyörködtető, de díszíthetjük ízlés szerint. Ez az ünnepi pászka eredetileg a #CookforUkraine nemzetközi karitatív kezdeményezés keretében készült, amelyhez világszerte számos vendéglátóipari és gasztronómai szereplő csatlakozott, és amelynek célja a szolidaritás kifejezése, valamint adománygyűjtés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.