Magyar Narancs: A Facebook-posztjaidból látom, milyen sokat sportolsz. Ráadásul nemrég három hónapos absztinenciát tartottál. Miért van erre szükséged?
Radosevics Radován: Az elején azt hittem, az a trendi, ha úgy ítélünk meg egy bort, hogy bódulatig isszuk. Olyankor minden bort szépnek látsz. És amúgy is sokat iszunk, csak erről senki nem beszél, pedig a szakma fele alkoholista. A fogyasztók közül sokan csak azért járnak kóstolókra, hogy meglegyen a napi alkoholbevitel. Nemrég csináltam egy 90 napos absztinens kúrát. Az elején rossz, három nap után kaparod a falat, mert baromira hiányzik egy pohár bor. A jó része az, hogy elkezdesz fogyni, persze fontos a tudatos étkezés is, és jobban alszol. Később jön a baj, mert amikor megtisztulva, ezt már így hívom, kóstolok, a borok fele nem ízlik. Valószínűleg azért, mert sokkal tisztábban érezzük ilyenkor az illatokat-ízeket. De a cukor- és sóbevitelre is odafigyelek, ez is sokat számít.
MN: Többet nem is iszol?
RR: Kóstolok, mert ez a munkám, ebből élek. De nem akarok mennyiségi ivó lenni. Nagyon fontos, hogy ne csak a bor világában éljek. A borról való diskurzus nem egyenlő a mértéktelen ivással. Arra ott van a kocsma. Hál’ istennek ma már vannak normális borbárok, ahol a kóstoláson és a tanuláson van a hangsúly, és persze közben jól érezzük magunkat.
MN: Szóval azt mondod, ugyanolyan örömet okoz, ha megiszol egy deci bort abból, amiből máskor hármat is meginnál?
RR: Ha megérint, hogy milyen jó felkelni úgy, hogy reggelente simán lefutsz egy órát, akkor erre fogsz gondolni, amikor a pohár után nyúlsz. De nem azt mondtam, hogy mindig angyal leszek. A folyamatos önsanyargatás egyszer csak robban. Néha-néha biztos elengedem magam, de nem úgy, mint régen. Már csak olyan borkóstolóra szeretnék elmenni, ahol tanulok. Ma sokkal jobban érdekel, mi van nemzetközi szinten a borkereskedelemben. És ha már arról beszélünk, hogy a magyar bort, élén a furminttal, naggyá tesszük, akkor ezt nekem ne olyan emberek mondják meg, akik többször felsültek már az ötleteikkel, amelyekre a világpiac nem vevő. Hanem olyan, aki saját pénzét és idejét feláldozva képezte magát, hogy azzal a tudással a magyar bor szekerét tolja. Vannak ilyen elhivatott szakemberek és borászok.
| ||
MN: Nemrég azt mondtad egy kóstolón, hogy szerinted a tokaji furmint mint nagy szárazbor, zsákutca. Ráadásul te vagy az egyetlen borkereskedő, aki nem tart több nagy tokaji borásztól tételeket. Ez a kettő így együtt elég provokatív a mélymagyar bor világában, nem gondolod?
RR: Nagyon fontos, hogy nem a múltban élünk, felnőtt egy második-harmadik generáció kiváló borokkal, mint például Bott Juditék, a Gizella Pince, Vincze Tamás, Homoky Dorka, Bárdos Saci, Demeter Endre, Szarka Dénes…
MN: Oké, de az, hogy te nem tartod a legnagyobb tokaji neveket, értékítélet a részedről?
RR: Nem, dehogy. Azt gondolom, nem bálványokat, hanem ikonborokat tartok, az én értékítéletem szerint. Sok tokaji borász tett a magyar borért. De! 17 éve vagyok borkereskedő, és ennyi idő alatt nemcsak pozitív jelzőket hallottam a sok nagyra értékelt, horroráron eladott tokaji száraz borokkal kapcsolatban. Hanem olyan véleményeket is, amit a furmintról alapjában véve én is gondolok-tapasztalok, hogy a hosszú távú érlelés-fektetés után konkrétan minimális élvezetet sem nyújtanak. Akkor már sokkal jobban hiszek a furmint-hárslevelű házasításban és a késői szüretelésű borokban. Tokajban szerintem van potenciál, meg jövő, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondolják.
MN: Hanem?
RR: Az ottani fajtákból főleg pezsgőt, habzóbort és természetesen az utánozhatatlan édeset készíteném. Ahogy Kreinbacherék csinálták Somlón. Importáljanak Champagne-ból két borászt, ne féljenek tanulni technológiát a külföldiektől, az egyedi talaj és az alapanyag már megvan hozzá.
MN: Azért ha most itt ülne néhány tokaji borász, lehet, hogy meglincselnének. Habzóbort bárhol lehet készíteni, Tokajnak sokkal egyedibb sajátosságai vannak ennél, nem gondolod?
RR: Tokaji habzóbort nem lehet bárhol készíteni. Életem meghatározó élménye Demeter Endre első, La Perla Frizzante gyöngyözőbora. És nemrég kóstoltam Sauska tokaji pezsgőjét. Fantasztikus.
MN: De erre azt mondanák, a tokajiságot kár lenne elpazarolni habzóborra vagy pezsgőre, amikor nagy furmintot is lehet készíteni, az aszúról nem is beszélve.
RR: Szerintem ez úgy működik, hogy a termékpalettát alulról felfelé építjük, nem fordítva. Ha valakinek ez csípi a szemét, hozza el hozzám a 10 ezer forintos furmintját, nem fogja tudni eladni, pedig a II. kerületben elit helyeken vannak a borkereskedéseim. Vagy legfeljebb egy palackkal. Hamarabb adok el egy üveg Champagne-t, ami még ennél is drágább. De fölteszem a kérdést minden megmondóembernek: nem az lenne a cél, hogy champagne-i magasságokba vagy akár a fölé pozicionáljuk a borok királyát?
MN: Oké, de mit keresnek az emberek Tokajból?
RR: Keresik a 3 puttonyos aszút, amit megszüntettek, pedig abból végre el lehetett adni komolyabb mennyiséget. 25 ezer forintos 5-6 puttonyos aszút Magyarországon átlagfizetésből senki nem tud megvenni. A borászok azt hiszik, ide Master of Wine-ok jönnek vásárolni. Hát nem. Egyszerű hús-vér emberek jönnek, a középosztálytól fölfelé, akik néha valamit hallanak a borról. Csak 5 százalékuk van képben, aki egyáltalán meg tudja fogalmazni, milyen bort keres. A többi nem tudja, rám, független borkereskedőre hagyatkozik. Ha egyszer adok valakinek egy 12 ezer forintos furmintot, és csalódik, akkor annyi. Ezért szoktam 4-5 ezer forintos tokaji száraz borokat ajánlani, és kevés csalódott visszajelzést kaptam. Tíz éve nyomjuk ezt a furmintvonalat erőteljesebben. Nem azt mondom, hogy megbukott, de szerintem ebben a formában nem működik. Ott volt az első Mád Furmint, na az példaértékű. Nem kell a spanyolviaszt feltalálni, ilyen bort kell 2500 forintért az asztalra tenni.
MN: Benne van a pakliban, hogy baromi nagyot tévedsz a furminttal kapcsolatban?
RR: Persze. Vállalom. Ha holnaptól a tokaji borászok bojkottálnak, elfogadom, de nem kéne a homokba dugni a fejünket, hanem a kritikákat is meg kell hallani.
MN: Neked alapvetően az a bajod, hogy túl van árazva a tokaji bor?
RR: Igen. Más eladni otthon okosban, meg más, amikor az én működési költségem hozzáadódik a bor árához. Innentől kezdve van sok versenytársa a tokaji száraz bornak. Aki azt gondolja, hogy csak a pénzért csinálom, nagyot téved, nem lettem gazdag.
MN: Mi a legnagyobb baj a magyar borvilággal?
RR: Nem tudok azoknak az embereknek a véleményére adni, akik csak dumálnak, de saját pénzükből nem vesznek egy palack bort sem. A legnagyobb lufik azok a bormegmondók, akik pufogtatnak jobbra-balra, de 2500 forintot még a saját pénzükből nem költöttek borra. Aztán ott vannak a borászok, akik bizony nem született kereskedők. Üzletet kötsz valakivel kézfogással, aki két óra múlva már teljesen felrúgja ezt az évszázados szerződési hagyományt. De ez egy kis szemétdomb, itt minden pillanatok alatt kiderül. Tizenhét év alatt rengeteg csalódás és persze jó élmény is ért, a mérleg nagyjából egyenlő. Korosztálytól függetlenül.
MN: Mi lenne az ideális?
RR: Ideális az lenne, ha mindenki – borász, kereskedő, vevő – jól járna. A borászok sokszor nincsenek tisztában vele, hogy a nagykereskedők ráteszik őket a gumiszalagra, aztán nagyon hamar újat raknak a helyükre. Nekik sokkal fontosabb az Excel-tábla, ez alól csak páran vagyunk kivételek, akik emocionálisan is kötődnek a borhoz. Én nem akarok milliárdokat keresni, de tisztességesen meg akarok élni. Hogy tudjak fejlődni.
MN: És tudsz?
RR: Nehezen. Nemrég újabb boltot nyitottam, hogy többet tudjak vásárolni, hogy egy-egy borászatnál jobb pozíciót foglalhassak el. Hogy nagyobb halacska legyek.
MN: Mekkora halnak számítasz a piacon?
RR: A nagyok úsznak középen, én meg úszom a 8-as pályán. Nem figyelnek rám, talán néha le is sajnálnak, de az jó érzés, hogy lassan akkora a forgalmam, mint egy közepes nagykereskedőé. Ha viszont elrontok valamit, azt a saját pénztárcámon érzem, nincs befektetőm, akinek a pénzét égetem.
MN: Mit tudsz elrontani?
RR: Néha mellényúlok, és lehet, hogy pont annak a bizonyos tételnek a fogyasztóját nem találom el, vagy egyszerűen csak rosszul látom a bor szerepét a polcon. Kevés állandó termelőm van, mindig meg kell küzdeni a helyért, hogy kicsipegethessem a legjobbat. És hát van még egy-két jó cowboy a grundon.
MN: Nem kényelmesebb egy borásznak odaadni mindent a nagykereskedőnek, mint arra várni, hogy te kicsipegess valami jót?
RR: Dehogynem. De mindig találok olyan tételeket, amikben hiszek. Egyszer azt mondtam valakinek, nem is borokat, hanem élményeket gyűjtök. És ez tényleg így van.
MN: Sosincs olyan félelmed, hogy a piacvezető Bortársaság szép lassan minden ilyen élményt elhappol előled?
RR: Náluk többet senki nem tett azért, hogy prémiumkategóriában a magyar fogyasztó hogyan ítél meg egy bort. De ne felejtsük el, ezzel is építi az én piacomat. Az lenne jó, ha még négy Bortársaság létezne, jókat küzdenénk egy-egy tételért. De minden kereskedő kapacitása véges, a piac kicsi, a verseny nagy, nem mindenki fér be a Bortársasághoz. Pont azért imádkozom, hogy egyre jobb borok szülessenek Magyarországon, mert akkor mindenkinek jó lesz.
MN: Melyik borvidékben látsz nagy potenciált?
RR: A Mátra nagy kedvencem mostanában. A Felvidékről egyre jobb borokat kóstolok. Somlón is nagy csodák születnek. Ahol akarás van, és nem gőg, sőt nyitottság, ott a siker előbb-utóbb megérkezik. Aki ugyanazt a nótát fújja, lemarad és elfelejtik. Amúgy minden borvidéknek van egy-két előnye a másikkal szemben, ezt kell megtalálni, reflektorfénybe helyezni.
MN: Jársz még borfesztiválokra?
RR: Ritkán, mert elég lehangolóak. A borászok általában kitesznek két cicababa hoszteszt a kirakatba, ahelyett, hogy ők maguk állnának a pult mögött. Ha ez gond, akkor szelektáljanak a fesztiválok között, azokra ne úgy tekintsenek, hogy ott ellocsolják a beragadt borokat. Vegyék tudomásul, hogy a kereskedő, rajongó, potenciális vásárló rájuk kíváncsi. A bájos mosoly nem helyettesíti az alapvető ismereteket egy pincészetről. Mi magától a borásztól akarjuk hallani mindezt, mert ő a hiteles.
MN: Ööö…
RR: Mielőtt megszólalnál és lebunkóznál, szeretném hangsúlyozni, hogy három női alkalmazottam van, akik nélkül egyáltalán nem tudnék dolgozni. Sőt közülük az egyik üzlettársam lett. Bárkivel szívesen fogadok egy furmintban, hogy benne van a legjobbak között.
MN: Mit adsz el egy üveg borban?
RR: Hiszek ezekben az emberekben, a borászokban, a borvidékekben. Mindegyiknek van egy jó sztorija, amit a borhoz hozzá tudok tenni. Szóval élményeket árulok elsősorban.
