chili&vanília

Fülecskék

Gasztro

Uszka – savanyú káposztával töltött tésztabatyu

Senki ne ijedjen meg, nem olyan bonyolult ennek a klasszikus lengyel tésztabatyunak az elkészítése, mint amilyen hosszúnak a recept tűnik. Ha ráadásul némi logisztikai tervvel állunk neki (úgymint a töltelék előző napon való elkészítése), akkor még kevésbé. A lengyel konyha ékkövei egyebek közt a különböző töltött tésztabatyuk, ahány vidék és ahány alkalom, annyi fajta. Az alább ajánlott fülecskéket (az elnevezés nem meglepő módon a formára utal) hagyományosan karácsonykor fogyasztják, tölteléke pedig a helyi gasztronómia két ikonikus hozzávalóját ötvözi: a savanyú káposztát és az erdei gombát.

A tészta tojásmentes, csak lisztből és vízből készül, így az egész fogás könnyen vegánosítható is, ha valaki számára ez esetleg fontos szempont. Ez esetben a vaj és a kacsazsír helyett nyilván növényi zsiradékot – olajat – lehet használni. A töltelékből érdemes rögtön dupla adagot főzni, a fel nem használt része kis tejszínnel és friss kaporral csodás körete lehet sülteknek, vagy héjában sült krumplinak. A batyukat remekül lehet fagyasztani is, ehhez először egy tálcára kell sorakoztatni, frissen tartó fóliával lefedve mélyhűtőbe tenni, és csak amikor megfagyott, akkor áttenni egy tasakba, így nem áll össze a sok batyu egy nagy tömbbé. Így akár már most is el lehet kezdeni a karácsonyi előkészületeket.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.