A kilencvenes évek elején nyíltak meg az első vendéglátóhelyek a Liszt Ferenc téren, és utána nem volt megállás. Az évtized végén már egymásba értek az éttermek, a pubok és a kávézók, a tér pedig egy hatalmas vendéglővé vált. Noha az ezredforduló után egyre több helyen próbáltak meghonosítani hasonló zabacentrumokat, ez a Liszt Ferenc tér népszerűségét hosszú időn át nem zavarta. Azonban a 2010-es évek közepétől a szomszédos erzsébetvárosi bulinegyed mindent elsöprő sikere elhalványította az itteni fényeket, majd a járvány továbbfarigcsálta a leszálló ágat. Legalábbis erre utal, hogy ma már kevesebb helyet találunk, mint tíz évvel ezelőtt, és azok közül is néhány igen szerény kivitelezésű. A pár éve működő Tao Noodles esetében is ez a helyzet, de nem kell mindjárt a kínai gyorsbüfére gondolni. A „keleti fúziós konyhát” hirdető, egy helyiségből és teraszból álló étteremben (ha úgy tetszik, ételbárban) van felszolgálás, gazdag az étlap, mégis a „gyors” jelleg dominál. A névválasztásnak nincs köze a filozófiához: a séfet hívják Taónak, de a „noodles” is félrevisz, hiszen nem csak tésztát árulnak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
