Lassan öt éve, hogy bezárt az OPNI, de a Lipótmezőt emlegetve a "sárgaház" marad az egyes számú asszociációs láncszem. Amúgy sem változott semmi a zárás óta a Hűvösvölgyi úti létesítmény környékén. Az impozáns behajtó ma is ugyanolyan, mint amikor még ki-be jártak a mentőautók, a kerti padok pedig már a '80-as években is ugyanilyen ütött-kopottak voltak. Legfeljebb a buszmegállóban nem keressük a fürdőköpenyes szökevényt.
A zsenge zöldborsóleves pipihusival, vajas galuskával (590 Ft) nevével az óvó nénit (vagy a kirendelt gondnokot) idézi, de jobb az átlagnál, akárcsak a húsleves gazdagon (590 Ft) - ennél többet lakodalomban sem mondhatnánk. A vadas zsemlegombóccal (2090 Ft) már nem ennyire vidám, mert a marha meg a gombóc még átviszi ugyan a lécet, ám a mártás túl édes, így kizárt dolog, hogy megszentelje a minőségi árut. Kevesebbet várunk a fűszeres rántott bordától (2190 Ft), mégis ez okozza a nap meglepetését. Isten tudja, hogy a pác vagy csak a lelkiismeretes munka miatt, de ilyen klassz panírozott ételt rég nem kaptunk. Nem csoda, hogy a mellé adott hasábburgonya csak rontani tud rajta.
Mivel a desszertek között csak a szokásos somlói/gesztenyepüre/palacsinta vonal tekereg, inkább a szomszédos - szintén ezer éve ott álló - cukrászdában próbálunk szerencsét. Francia krémesük (340 Ft) valóban káprázatos, macaronban (150 Ft) viszont van még hova fejlődniük.
