étel, hordó

Gellért söröző

  • ételhordó
  • 2018. december 8.

Gasztro

„Gundel Károly (…) nemcsak nagyhírű receptjeit hozta, de tekintettel volt a gyógykezeltekre is” – írtuk előző lapszámunkban, a Gellért szálló 100 éves történetéről szóló cikkben. Ezt azzal egészítenénk ki, hogy a Gundel-féle szolgáltatások a nagypénzű szállóvendégekre voltak kalibrálva, ám a vezetőség a „bámészkodókról” is gondoskodott. A szálló oldalában működő bejzli elsősorban az utcáról érkezőket szolgálta Gellért-minőségben, de nyomott árakon, kisvendéglői körülmények között.

A háború pusztításának nyomait csak 1961-re sikerült eltüntetni, az új, immár szocialista körülmények közepette működtetett szállodában azonban nem osztottak lapot az átlagos járókelőknek. A Gellért éttermét, sörözőjét és presszóját csak a dollárral fizető vendégsereg élvezhette évtizedeken át, sőt még azután is, hogy a hetvenes-nyolcvanas években sorra nyíltak a nívósabb budapesti szállodák.

A rendszerváltást követő privatizáció után, 1997-ben a szálloda új berendezést kapott, a hatvanas évek csőbútoros világát a „békebelinek” hazudott stílustalanság váltotta fel, ami csak néhány részletében módosult az elmúlt 20 év alatt. Az étterem-söröző-cukrászda háromkirályság sem változott, de a sörözőt inkább étteremnek mondanánk, ajánlataik pedig eltérnek a Gellért „hivatalos” kínálatától. Noha a hely ugyanúgy a szálló fürdő felőli oldalán van, mint a régi olcsó Gundel, nyomott árakról nem beszélhetünk, például a bécsi szeletet 6000 forintért adják. Ennek fényében kimondottan pénztárca-kímélő a háromfogásos menü 3990 forintért, ami céklakrémlevesből, vajhalfiléből és gesztenyetortából áll. A leves olyan, mint egy turmix, tejszínes hab van a tetején, és egy piskótarúd kandikál ki belőle. De szó sincs cukrászdáról, izgalmas, ám amolyan sem édes, sem sós étellel van dolgunk; kétségkívül cékla, mégis teljesen más ízű, mint az egyébként kiváló piaci lé. Ha bátrabb a keresztapa, halkockának is nevezhette volna a második fogást. De hívhatná a „tiszta folyó gyümölcsének” is, hiszen a mértani pontossággal szabott, patyolatfehér filének semmilyen íze nincs, így legfeljebb némi citromtól meg a tetején lévő ropogós bőrtől válik emlékezetessé.

A gesztenyetorta külsőre olyan, mint a félgömb formájú puding, szépségével csak az íze vetekszik. Csupa jó mondhatunk a kesudióval és olívával feldobott spenótsalátáról (1500 Ft) és az otthoni nudlira emlékeztető, szalonnapörccel megbolondított gnocchiról is (2600 Ft), amit minden bizonnyal az olasz vendégek szórakoztatására találtak ki.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.