„Gundel Károly (…) nemcsak nagyhírű receptjeit hozta, de tekintettel volt a gyógykezeltekre is” – írtuk előző lapszámunkban, a Gellért szálló 100 éves történetéről szóló cikkben. Ezt azzal egészítenénk ki, hogy a Gundel-féle szolgáltatások a nagypénzű szállóvendégekre voltak kalibrálva, ám a vezetőség a „bámészkodókról” is gondoskodott. A szálló oldalában működő bejzli elsősorban az utcáról érkezőket szolgálta Gellért-minőségben, de nyomott árakon, kisvendéglői körülmények között.
A háború pusztításának nyomait csak 1961-re sikerült eltüntetni, az új, immár szocialista körülmények közepette működtetett szállodában azonban nem osztottak lapot az átlagos járókelőknek. A Gellért éttermét, sörözőjét és presszóját csak a dollárral fizető vendégsereg élvezhette évtizedeken át, sőt még azután is, hogy a hetvenes-nyolcvanas években sorra nyíltak a nívósabb budapesti szállodák.
A rendszerváltást követő privatizáció után, 1997-ben a szálloda új berendezést kapott, a hatvanas évek csőbútoros világát a „békebelinek” hazudott stílustalanság váltotta fel, ami csak néhány részletében módosult az elmúlt 20 év alatt. Az étterem-söröző-cukrászda háromkirályság sem változott, de a sörözőt inkább étteremnek mondanánk, ajánlataik pedig eltérnek a Gellért „hivatalos” kínálatától. Noha a hely ugyanúgy a szálló fürdő felőli oldalán van, mint a régi olcsó Gundel, nyomott árakról nem beszélhetünk, például a bécsi szeletet 6000 forintért adják. Ennek fényében kimondottan pénztárca-kímélő a háromfogásos menü 3990 forintért, ami céklakrémlevesből, vajhalfiléből és gesztenyetortából áll. A leves olyan, mint egy turmix, tejszínes hab van a tetején, és egy piskótarúd kandikál ki belőle. De szó sincs cukrászdáról, izgalmas, ám amolyan sem édes, sem sós étellel van dolgunk; kétségkívül cékla, mégis teljesen más ízű, mint az egyébként kiváló piaci lé. Ha bátrabb a keresztapa, halkockának is nevezhette volna a második fogást. De hívhatná a „tiszta folyó gyümölcsének” is, hiszen a mértani pontossággal szabott, patyolatfehér filének semmilyen íze nincs, így legfeljebb némi citromtól meg a tetején lévő ropogós bőrtől válik emlékezetessé.
A gesztenyetorta külsőre olyan, mint a félgömb formájú puding, szépségével csak az íze vetekszik. Csupa jó mondhatunk a kesudióval és olívával feldobott spenótsalátáról (1500 Ft) és az otthoni nudlira emlékeztető, szalonnapörccel megbolondított gnocchiról is (2600 Ft), amit minden bizonnyal az olasz vendégek szórakoztatására találtak ki.
