Régebben a jelentősebb vidéki vendéglátóhelyeket két csoportba osztották: „nagyhírű” és „rosszhírű” helyekre. A szocializmus éveiben gyakran átfedések is előfordultak, de a rendszerváltás utáni kevés túlélőt egységesen a „legendás” jelzővel címkézték fel. Az immár 125 éves múltra visszatekintő szeged-belvárosi Hági Udvar és Étterem (főleg kerthelyiség), szinte mindenben megfelel a felsoroltaknak, a különbség mindössze annyi, hogy sorsa csak a 21. század hajnalán fordult rosszra, évszázados tündöklés után.
A Hági a szegedi nagy árvizet követő újjáépítés idején született, a telken az 1856-ban átadott színházépületet roppantotta össze az ár. A Hági nevet Haggenmacher Henrik sörgyáros után kapta, aki raktárt és sörcsarnokot építtetett ide 1896-ban. Előbb csak a lelkes vendégsereg nevezte így az üzemegységet, de a sikeres működés nyomán hivatalos elnevezése is ez lett. Reggelig sorolhatnánk azon híres vendégeket, akik a 20. század folyamán megfordultak itt, ám ha csak azt nézzük, hogy közéjük tartozik Herczeg Ferenc és József Attila is, mindjárt érzékelhető, hogy az egység a „megfizethető demokrácia” jegyében működött. 1996-ban még arról olvashattunk, hogy a centenáriumot nemcsak Szegeden, de a közeli vajdasági Palicson is „Hági-napokkal” ünnepelték meg, de egy évvel később az étterem bezárt, 2005-ben pedig már arról írtak a helyi lapok, hogy „az enyészeté lett”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
