étel, hordó

Hanoi

  • ételhordó
  • 2015. szeptember 27.

Gasztro

Főzőtanfolyamainak, pláne tévés fellépéseinek köszönhetően Wang mester az egyik legismertebb kínai szakács Budapesten. Az idő is neki dolgozott, hiszen amíg a nyolcvanas évek végén egymásba értek a „rendes” kínai éttermek, pár évvel később, a gyorsbüfés stílusváltás után mutatóba is alig maradt belőlük, és ami maradt, ott sem tanfolyamokkal próbáltak nagyobb bevételre szert tenni. Úgy jön ez ide, hogy valaha Wang mester Lanzhou nevű étterme működött a Fő utca 71. szám alatt, majdnem a katonai ügyészséggel szemben, ám úgy 6-7 éve a majsztró, ott hagyva a tágas és elegáns üzletet, új helyszínt keresett. A Fő utcába pedig – úgy másfél évvel ezelőtt – beköltöztek a vietnamiak. A helyet Hanoiról nevezték el, átrendezték, kifényesítették, bár azt meg nem mondanánk, hogy a bútorok még Wang idejéből származnak-e, vagy egyenesen Ho Si Minh-városból hozta a tehertaxi.

Sokkal érdekesebb, hogy azóta egyesek rajongásuk jeléül a Fő utcát Pho utcára keresztelték át. Mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy a pár éve zajló fővárosi pho-leves cirkuszban mutatvánnyal jelentkezzünk, ám az elég meggyőzőnek tűnt, hogy ottjártunkkor hárman is megfordultak a helyen, és csak a levesre neveztek be. Mi viszont mindjárt egy kétszemélyes vegyes tálra (7990 Ft), ami persze csak névrokona a magyar változatnak. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy a bazi nagy fatálcát telepakolják mindenféle húsokkal meg rizzsel meg sült krumplival, hanem hogy végigetetnek velünk négy (öt?) fogást. A startkockán természetesen pho gőzölög. A benne lévő vékonyka marhahússzeletek csodásak, miként a tészta és a külön érkező citromos-csírás kistál is, ám az egész attól lesz fantasztikus, hogy a mellékelt paprikás fűszerrel is meghintjük. Kár, hogy ezt a cuccot csak akkor teszik az asztalunkra, amikor félig már megettük. Erre mondja Karinthy, hogy a pho, ha engemély kimár, de mindegegy, ha vildagár. Talán jobb lett volna elsőként a második fogás, a két miniatűr tavaszi tekercs, melyeknek nemcsak olajtartalma ideális

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.