étel, hordó

Il Pittore

  • ételhordó
  • 2012. július 7.

Gasztro

Ha a Kálvin tér felől támadjuk a Kecskeméti utcát, jobbra a Hotel Borzalom, balra meg az ún. Magyar étterem nyitja az "ételsort". Nem valami derűs kezdet, és bár tudjuk jól, hogy később javul a helyzet, inkább a Képíró utca nevű sikátor felé vesszük az irányt, amit ugyanolyan szépen (rondán) ledíszköveztek, mint az egész környéket.

Még szép, hogy az első utunkba eső étterem olasz névvel jelentkezik, ami egy ilyen turistajárta vidéken mindenképp gyanús. Művész vagy mázoló? Ahhoz képest, hogy hétköznap, kora délután is elég jó forgalma van, sőt olasz beszédet is hallani, állunk elébe.

Odabent a "családias" vonal dominál, olasz tánczene szól, ráadásul nem is a szokásos Modugno/Cutugno evergreen válogatás. Mindössze egy szám tűnik ismerősnek: az All You Need Is Love - természetesen olaszul. A kiszolgálás kedves, ráadásul kétféle választási lehetőségünk van, étlapból vagy a menüből. Az előbbi komolyabbnak ígérkezik, az utóbbi olcsóbbnak, a háromfogásos sor mindössze 1590 forintba kerül. Csak csendben jegyezzük meg, hogy a dupláját is megérné. A minestrone leves kifogástalan, ráadásul míves porceláncsészében érkezik. Ellentétben a hagyományos "menülevesekkel", nem csak jelzésértékű. A legjobbat mondhatjuk a főételről is, a padlizsános rizottóról, amit pirított pancettával (olasz szalonna) tálalnak. De valójában nem is az összetevők miatt élvezzük a dolgot; mivel ritkán találni vállalható rizottót Budapesten, az Il Pittore kiszerelése több mint örvendetes, nemhogy vállalható, egyenesen kitűnő. A desszertként felszolgált banánkenyér vaníliaöntettel zárásnak megteszi. A végeredmény: 10 pont, nincs több hozzáfűznivalónk.

Ezek után (közben) nem meglepő, hogy az Il Pittore az a la carte fronton sem vall szégyent. A mandulás sültfokhagyma-leves camembert-kockákkal (950 Ft) káprázatos, és tulajdonképpen a fekete spagetti citromos-petrezselymes rákraguval (2590 Ft) is az lenne, ha egy leheletnyivel kevesebb volna benne a citrom. Ez legyen a legnagyobb bajunk.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.