„Dante Alighieri a pokol harmadik szintjén savas esővel büntette a torkosságot. A mi poklunkban a finom, friss étel a büntetés” – olvassuk a morbid beharangozót, és nem tudjuk kiverni a fejünkből: ha ez a büntetés, mi lehet a jutalom? Azért ne gondoljanak kíméletlen agytornára, a Dohány és a Nyár utca sarkán álló „harmadik kör” régi helynek számít a környéken mint szabályt erősítő kivétel, hiszen az efféle „elegáns olasz” kimondottan kakukktojás a bulinegyed rom- és műromuniverzumában.
Az Il Terzo Cerchio úgy tíz éve hirdeti, hogy van élet a pizzaszeleteken túl is, ám ami valaha forradalmi tettnek számított, mára bevett gyakorlat. Ma már bárhol Budapesten találunk nívós olasz éttermet, így egy ilyen bevált helynél az a nagy kérdés, hogy meddig tart a lelkesedés, mikor válik rutinná, és ha így alakul, érdemes-e más irányt venni.
A népszerűséggel nincs baj. Hétköznap este hétkor csak a szerencsének köszönhetjük, hogy kapunk helyet. Épp a látványkonyha előtt, ami annyiból jó, hogy látjuk: nemcsak a felszolgálók lelkesek, a kulisszák mögött sem látni elcsigázott alkalmazottakat. Jókedvű srácok végzik a dolgukat, pedig nehezen elképzelhető, hogy a munkaköri leírásukban szerepelne a kötelező mosoly.
Az elsőre rendelt paradicsomos, bivalymozzarellás bruscetta kissé túlárazott (2100 Ft), külsőre épp olyan, mint egy menő kávézó szendvicsei (kettőt kapunk). A „kenyér” nem nagy szám, de a mozzarella valóban mennyei. A paradicsomleves (1250 Ft) szintén kiváló, ráadásul a nálunk nem túl elterjedt toscanai stílusban készült, tehát a fokhagyma és a bazsalikom dominál. A margherita pizzáról (1850 Ft) legfeljebb azt mondhatjuk, hogy korrekt. Kevesebb pénzért is ettünk jobbat, de erre sem lehet ennél több rossz szavunk. Ellenben a toscanai kolbászos, stracchino sajtos tagliatellétől (2750 Ft) el is ájulunk, mert ilyet nem adnak máshol. Szentségtörésnek tűnik egy tésztára rámondani, hogy tökéletes főétel, de nem tehetünk mást.
A desszertként, és nem italként szervírozott citromos sörbet (900 Ft/1 dl) olyan, mint az a nevettető, aki fanyar, de mégis meg lehet zabálni, mert annyira cuki. Már nem Benedek Tibor, de még nem Salamon Béla.
