Ínyenckert

Míg Óbudával kapcsolatban a kisvendéglőzés vagy a panelozás megszokott, az iparvidék lassan feledésbe merül. Még az 1970-es években is hosszan sorolhattuk volna az üzemeket, amelyek meghatározták a kerület arculatát, ma alig akad említésre méltó. De a Bécsi és a Vörösvári út kereszteződését megelőző leglátványosabb objektumra, a villamos-kocsiszínre sem emlékeznek már sokan. Több mint húsz éve zárták be, le is bontották – azért két vakvágány még ott van, azokon tartalék járművek szoktak álldogálni hosszan –, de a környéken évtizedek alatt sem történt komolyabb rendezés. Az új építésű lakóháztól a festékdiszkontig, az autószalontól a bankfiókig mindenféle vállalkozások vertek itt tanyát, teljesen figyelmen kívül hagyva a hely adottságait és lehetőségeit. E zavaros miliőben egy „tipikus” óbudai kisvendéglő még nagyobb zavart okoz, mivel inkább kifőzde vagy büfé illene ide. A már nevében is nagyot vállaló Ínyenckert azonban dacolni látszik az elemekkel. „Óbuda szívében várjuk a modern trendekkel kiegészített századfordulós magyar konyha felfedezőit” – írják honlapjukon, ám úgy látszik, hogy szombat kora délután nem nagyon indulnak az expedíciók. Rajtunk kívül csak az egyik asztalnál ülnek a külvilágot teljesen feledtető kerthelyiségben, ennek ellenére a felszolgálás egyáltalán nem kedvetlen. A batyus palacsinta (950 Ft) csupán abban különbözik a hortobágyi rokontól, hogy a csirkét nagyon lehet érezni benne. Szépen is tálalják. A füstölt húsos bableves (960 Ft) masszív, de nem súlyos. A bab se nem puha, se nem kemény, a hús nemcsak sok, de hibátlan is. A roppanós bundába (valószínűleg kukoricapehelybe) csomagolt csirkemell (1950 Ft) is simán átmegy a vizsgán, ahogy a mellé adott mazsolás rizs is. Amilyen gazdag és friss a Caesar-saláta (1950 Ft), annyira semmilyen az uborkasaláta (590 Ft), ami váratlan meglepetés. A mascarponés lime-tortát (850 Ft) kizárólag azoknak ajánljuk, akiket csak a tömény édességekkel lehet boldoggá tenni.