kertész lesek

Ínyenckert

  • kertész lesek
  • 2017. július 1.

Gasztro

Míg Óbudával kapcsolatban a kisvendéglőzés vagy a panelozás megszokott, az iparvidék lassan feledésbe merül. Még az 1970-es években is hosszan sorolhattuk volna az üzemeket, amelyek meghatározták a kerület arculatát, ma alig akad említésre méltó. De a Bécsi és a Vörösvári út kereszteződését megelőző leglátványosabb objektumra, a villamos-kocsiszínre sem emlékeznek már sokan. Több mint húsz éve zárták be, le is bontották – azért két vakvágány még ott van, azokon tartalék járművek szoktak álldogálni hosszan –, de a környéken évtizedek alatt sem történt komolyabb rendezés. Az új építésű lakóháztól a festékdiszkontig, az autószalontól a bankfiókig mindenféle vállalkozások vertek itt tanyát, teljesen figyelmen kívül hagyva a hely adottságait és lehetőségeit. E zavaros miliőben egy „tipikus” óbudai kisvendéglő még nagyobb zavart okoz, mivel inkább kifőzde vagy büfé illene ide. A már nevében is nagyot vállaló Ínyenckert azonban dacolni látszik az elemekkel. „Óbuda szívében várjuk a modern trendekkel kiegészített századfordulós magyar konyha felfedezőit” – írják honlapjukon, ám úgy látszik, hogy szombat kora délután nem nagyon indulnak az expedíciók. Rajtunk kívül csak az egyik asztalnál ülnek a külvilágot teljesen feledtető kerthelyiségben, ennek ellenére a felszolgálás egyáltalán nem kedvetlen. A batyus palacsinta (950 Ft) csupán abban különbözik a hortobágyi rokontól, hogy a csirkét nagyon lehet érezni benne. Szépen is tálalják. A füstölt húsos bableves (960 Ft) masszív, de nem súlyos. A bab se nem puha, se nem kemény, a hús nemcsak sok, de hibátlan is. A roppanós bundába (valószínűleg kukoricapehelybe) csomagolt csirkemell (1950 Ft) is simán átmegy a vizsgán, ahogy a mellé adott mazsolás rizs is. Amilyen gazdag és friss a Caesar-saláta (1950 Ft), annyira semmilyen az uborkasaláta (590 Ft), ami váratlan meglepetés. A mascarponés lime-tortát (850 Ft) kizárólag azoknak ajánljuk, akiket csak a tömény édességekkel lehet boldoggá tenni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.