étel, hordó

Kajahu

  • ételhordó
  • 2016. március 4.

Gasztro

Először azt hittük, hogy a Nagymező utcai K [at] ja [dot] hu önkiszolgáló étterem (Étel, hordó, Magyar Narancs, 2009. január 15.) friss hajtása nyílt meg a Petőfi Sándor utcában, a Párizsi utca sarkán, hiszen itt sem kérdi a pincér: mit hozhatok? Viszont itt nem kell tálcát sem ragadni, sem sorba állni… Hogyan lehetséges? Nagyon korszerűen. A Kajahuban minden asztal egyúttal számítógépes monitor, amely az étlapot vetíti, s a kurzor segítségével választhatunk. A megrendelt ételt ugyan nem holmi robotoktól, hanem hús-vér felszolgálóktól kapjuk, de ami késik, nem múlik. Ahogy a dalban áll: „A jövőt nem sejtheted.”

Különben meg pár évvel ezelőtt ki gondolt volna erre a megoldásra? Pedig hányszor tűnt örökkévalóságnak, mire kihozták az étlapot!

Ott persze még nem tartunk, hogy az ételeket is tudományos-fantasztikus igényességgel állítsák össze. A burgertől a pizzáig, a távol-keletitől a mexikóiig tart a választék, tudják, amit tegnap óta street foodnak szokás mondani. Szóval, komolyabb konyhai mutatványokra ne számítsanak!

A gyorsétkezdei jelleget erősíti, hogy a háromféle leves ugyanolyan hordóban (termosz?) áll, mint valami svédasztalos szállodában. Az izgalmasabbnak tűnő konyakos húslevest (690 Ft) választjuk, de azon kívül semmi érdemleges nem mondható róla, hogy érzünk valami pikáns aromát. Egy fokkal rosszabb a helyzet a cézársalátával (1490 Ft): a csirke és a zöldség ízetlen, a pirítós puha, ráadásul olyan, mintha nem keverték volna össze rendesen. A tojásos szürkemarhaburger (1490 Ft) már jobb, mert a hús első osztályú, de sokkal jobb lenne, ha nem lenne a zsömle és a tojás hideg. Szerény vigasz, hogy a mellé adott krumpli tűzforró, csakhogy nehéz, mint az ólom. Ellenben a margherita pizza (1290 Ft) jobb az átlagnál, ami nem is olyan kis dolog Pesten, a chili con carnéról (1690 Ft) pedig tényleg a legjobbat mondhatjuk. Lehet, hogy Mexikóban mást mondanának, de hát ez nem Mexikó. Örülünk, hogy jók a húsok, a bab és a többi, de főleg annak örülünk, hogy – a cézárral ellentétben – valódi értelmet nyer az „egytálétel” kifejezés.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.