étel, kihordó

Kék-tó – Gárdony

  • ételhordó
  • 2020. június 21.

Gasztro

Közismert, hogy az üdülőhelyek állandó lakosai csak akkor járnak a helyi nevezetességekhez, veszik igénybe a kapcsolódó szolgáltatásokat, ha nagyon muszáj. Nincs ez másképpen a Velencei-tó környékén sem; az őslakosok legfeljebb elő- vagy utószezonban csobbannak, és inkább éhen halnak, mint hogy a parti halasnál, lángososnál hagyjanak pénzt. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek kizárólag otthon főznek vagy vendégségbe járnak. Ha nem valami pár száz lelkes falucskáról van szó, elképzelhető a saját hely, jól eldugva a turisták elől.

A gárdonyi Kék-tó önkiszolgáló étterem (és söröző és pizzéria) ezek közé tartozik. Ha a név a Velencei-tóra utal, mondhatnánk azt is, hogy „igen távoli névadót” választottak, mivel a strand épp az ellenkező irányban, a balatoni úton és vasúton is túl van.

Pár hete ennek nem lett volna különösebb jelentősége – a tópartot is lezárták –, de a „nagy vidéki feloldás” jegyében most akár kertész lesekre is indulhatnánk, és eszünkbe nem jutna a Kék-tó. A kegyetlen időjárás azonban keresztülhúzza számításunkat, marad a rendelés, a gárdonyi érdekeltséget pedig az elsők közt dobja a gép.

„A LEGOLCSÓBB, LEGBŐSÉGESEBB és szerintünk a LEGFINOMABB” – írják bevezetésként, ám a különlegességnek mondható „válságkezelő program” menüpont alatt már azt olvassuk: „jelenleg nincs semmilyen akciónk”. A csontleves cérnametélttel valóban olcsó (450 Ft) és bőséges (kb. fél liter), de inkább íztelennek mondanánk, mint finomnak. A rántott camembert-rel (890 Ft) az ízek is megérkeznek. A két panírozott korong előre gyártottnak látszik, de nem olyan rossz. Az áfonyalekvár is kellemes, a rizibizi (360 Ft) pedig kimondottan finom. Ugyanezt a petrezselymes krumpliról (290 Ft) is elmondhatjuk, amit az ún. sertéshúscsíkok fűszeres bundában (850 Ft) mellé kértünk. Egyértelműen e főétel jelenti a nap fénypontját: a hús és „párizsias” fűszeres bunda a maximumot nyújtja ebben az árfekvésben. Ami pedig a desszertet illeti, a kései – délután 2 órai – rendelés okán arany- helyett csak somlói galuskával (490 Ft) szolgálnak a legnagyobb sajnálatunkra. Ettünk ennél sokkal rosszabbat és sokkal-sokkal rosszabbat is, sőt ez annak a ritka receptnek nyomán készült, amely a baracklekvárt is nélkülözhetetlen hozzávalónak tartja.

Ha az árakat nézzük, a Kék-tó valóban verhetetlen, máshol tíz évvel ezelőtt sem jöttünk volna ki ilyen kevésből, ráadásul a szállítás olyan gyors volt, hogy melegítésre sem volt szükség, és a hagyományos koporsójellegű hungarocell ellenére sem panaszkodhatunk a csomagolásra sem.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.