Közismert, hogy az üdülőhelyek állandó lakosai csak akkor járnak a helyi nevezetességekhez, veszik igénybe a kapcsolódó szolgáltatásokat, ha nagyon muszáj. Nincs ez másképpen a Velencei-tó környékén sem; az őslakosok legfeljebb elő- vagy utószezonban csobbannak, és inkább éhen halnak, mint hogy a parti halasnál, lángososnál hagyjanak pénzt. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek kizárólag otthon főznek vagy vendégségbe járnak. Ha nem valami pár száz lelkes falucskáról van szó, elképzelhető a saját hely, jól eldugva a turisták elől.
A gárdonyi Kék-tó önkiszolgáló étterem (és söröző és pizzéria) ezek közé tartozik. Ha a név a Velencei-tóra utal, mondhatnánk azt is, hogy „igen távoli névadót” választottak, mivel a strand épp az ellenkező irányban, a balatoni úton és vasúton is túl van.
Pár hete ennek nem lett volna különösebb jelentősége – a tópartot is lezárták –, de a „nagy vidéki feloldás” jegyében most akár kertész lesekre is indulhatnánk, és eszünkbe nem jutna a Kék-tó. A kegyetlen időjárás azonban keresztülhúzza számításunkat, marad a rendelés, a gárdonyi érdekeltséget pedig az elsők közt dobja a gép.
„A LEGOLCSÓBB, LEGBŐSÉGESEBB és szerintünk a LEGFINOMABB” – írják bevezetésként, ám a különlegességnek mondható „válságkezelő program” menüpont alatt már azt olvassuk: „jelenleg nincs semmilyen akciónk”. A csontleves cérnametélttel valóban olcsó (450 Ft) és bőséges (kb. fél liter), de inkább íztelennek mondanánk, mint finomnak. A rántott camembert-rel (890 Ft) az ízek is megérkeznek. A két panírozott korong előre gyártottnak látszik, de nem olyan rossz. Az áfonyalekvár is kellemes, a rizibizi (360 Ft) pedig kimondottan finom. Ugyanezt a petrezselymes krumpliról (290 Ft) is elmondhatjuk, amit az ún. sertéshúscsíkok fűszeres bundában (850 Ft) mellé kértünk. Egyértelműen e főétel jelenti a nap fénypontját: a hús és „párizsias” fűszeres bunda a maximumot nyújtja ebben az árfekvésben. Ami pedig a desszertet illeti, a kései – délután 2 órai – rendelés okán arany- helyett csak somlói galuskával (490 Ft) szolgálnak a legnagyobb sajnálatunkra. Ettünk ennél sokkal rosszabbat és sokkal-sokkal rosszabbat is, sőt ez annak a ritka receptnek nyomán készült, amely a baracklekvárt is nélkülözhetetlen hozzávalónak tartja.
Ha az árakat nézzük, a Kék-tó valóban verhetetlen, máshol tíz évvel ezelőtt sem jöttünk volna ki ilyen kevésből, ráadásul a szállítás olyan gyors volt, hogy melegítésre sem volt szükség, és a hagyományos koporsójellegű hungarocell ellenére sem panaszkodhatunk a csomagolásra sem.
