„Szeretjük a zsíros, magyar ételeket. Bár takarékosabban, egészségesebben is étkezhetnénk. Régen ez is másképpen volt. Nógrád szegény vidék volt” – jelentette ki a Nógrád megyei parancsnok a Munkásőr című lap riporterének 1987-ben, majd hozzátette, hogy két munkásőr-szakácsuk is van: „az egyik itt, Salgótarjánban, a Kiskulacs étteremben”. Az Ízes titkok című riportból az is kiderült, hogy a Kiskulacsnak specialitásai is vannak, a töltött ponty és az ún. nógrádi titok. Utóbbi füstölt kolbásszal, szalonnával, és fokhagymával töltött szűzpecsenye, ami a szakács szerint „nem olcsó étel”, de „meg lehet csinálni sertéscombból” is. Az sajnos nem derül ki a cikkből, hogy ő miből készíti, de ma már ennek nincs jelentősége. És annak sem, hogy 1987-ben, Salgótarjánban biztosan nagyobb igény volt a különféle vendéglátóhelyekre, mint most.
A megyeszékhely „szombat esti élete” ugyanis semmiben nem különbözik a néhány hónappal ezelőttitől, amikor még kijárási tilalom volt. A belváros teljesen kihalt, így ha a vacsorai „meleg étel” alatt nem a pizzát vagy a hamburgert értjük, akkor vagy főzünk magunknak, vagy irány a városközponttól távolabb eső Kiskulacs (Kassai sor 40.), amelyet úgy látszik, a munkásőrök sem tudtak elrontani.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
