étel, hordó

Kisrabló

  • ételhordó
  • 2018. május 5.

Gasztro

Ha a jelenlegi kormánypárt nem tagadná meg a múltját, vagy ha egy cseppet is izgatnák a hagyományok, akkor ma minden bizonnyal nemzeti kegy- és zarándokhely lenne a Kisrabló étterem a Műegyetem közelében, a Zenta utca 3. szám alatt. A visszaemlékezések szerint harminc éve ez volt a törzshelye a Fidesznek, bár arról senki veterán nem tesz említést, hogy a dolgok menetét mennyiben befolyásolta a rántott sertésborda vagy a debrői hárslevelű fröccs, bár az is sokatmondó, amit Tamási Miklós, a Fortepan alapítója nyilatkozott tavalyelőtt a HVG-nek az akkori Orbán Viktorról: „Fehér ingben volt, mindenkitől megkérdezte, mit iszik, és kihozta a poharakat. Persze hogy azt gondoltam, ő a pincér.”

A lassan százéves múltra visszatekintő és nevét az államosítás után is megtartó Kisrabló (korábban: Kis rabló) ennyi (kétes) dicsőség dacára sem vált legendás hellyé. Végeredményben az is csoda, hogy még nem húzták le a rolót. Emlékeink szerint valamikor kalózos díszletekkel szórták tele, ma éppen sportpub.

A berendezés attól döbbenetes, hogy bizonyos elemei a régi Kisrablóból valók, a karibi vonal bútordarabjai és díszletei is befigyelnek, de ezeket hatalmas mennyiségű – elsősorban brit – futballrelikviákkal takarták el. Zászlók, sálak, fotók minden mennyiségben, a Liverpoolnak is oltárt emeltek.

A padlizsánkrém (900 Ft) olyan, mint egy emlékezetes kezdőrúgás, sokkal durvább, sűrűbb és szúrósabb (azaz háziasabb), mint az alibiző, vaj­krémes éttermi átlag. A marhahúslevesnél (900 Ft) az összefüggéseket hiányoljuk. A forró lé teljesen jellegtelen, pedig a hús és a daragaluska is legalább négycsillagos; érthetetlen, hogyan tudták ezt így összehozni. Meglepetés a vaddisznópörkölt dödöllével is (3400 Ft), nyugodtan árulhatnák bármelyik tisztes vadásztanyán, ha létezne ilyen, bár a dödölle leginkább knédlire emlékeztet. Minden­esetre itt kellett volna befejezni, de ahhoz, hogy ez világossá váljon, meg kellett ennünk egy whiskys csokitortát (750 Ft).

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.