Ha a jelenlegi kormánypárt nem tagadná meg a múltját, vagy ha egy cseppet is izgatnák a hagyományok, akkor ma minden bizonnyal nemzeti kegy- és zarándokhely lenne a Kisrabló étterem a Műegyetem közelében, a Zenta utca 3. szám alatt. A visszaemlékezések szerint harminc éve ez volt a törzshelye a Fidesznek, bár arról senki veterán nem tesz említést, hogy a dolgok menetét mennyiben befolyásolta a rántott sertésborda vagy a debrői hárslevelű fröccs, bár az is sokatmondó, amit Tamási Miklós, a Fortepan alapítója nyilatkozott tavalyelőtt a HVG-nek az akkori Orbán Viktorról: „Fehér ingben volt, mindenkitől megkérdezte, mit iszik, és kihozta a poharakat. Persze hogy azt gondoltam, ő a pincér.”
A lassan százéves múltra visszatekintő és nevét az államosítás után is megtartó Kisrabló (korábban: Kis rabló) ennyi (kétes) dicsőség dacára sem vált legendás hellyé. Végeredményben az is csoda, hogy még nem húzták le a rolót. Emlékeink szerint valamikor kalózos díszletekkel szórták tele, ma éppen sportpub.
A berendezés attól döbbenetes, hogy bizonyos elemei a régi Kisrablóból valók, a karibi vonal bútordarabjai és díszletei is befigyelnek, de ezeket hatalmas mennyiségű – elsősorban brit – futballrelikviákkal takarták el. Zászlók, sálak, fotók minden mennyiségben, a Liverpoolnak is oltárt emeltek.
A padlizsánkrém (900 Ft) olyan, mint egy emlékezetes kezdőrúgás, sokkal durvább, sűrűbb és szúrósabb (azaz háziasabb), mint az alibiző, vajkrémes éttermi átlag. A marhahúslevesnél (900 Ft) az összefüggéseket hiányoljuk. A forró lé teljesen jellegtelen, pedig a hús és a daragaluska is legalább négycsillagos; érthetetlen, hogyan tudták ezt így összehozni. Meglepetés a vaddisznópörkölt dödöllével is (3400 Ft), nyugodtan árulhatnák bármelyik tisztes vadásztanyán, ha létezne ilyen, bár a dödölle leginkább knédlire emlékeztet. Mindenesetre itt kellett volna befejezni, de ahhoz, hogy ez világossá váljon, meg kellett ennünk egy whiskys csokitortát (750 Ft).
