Karin Jakobs kiváló ropogós, lapos kenyeret, azaz knäckebrödöt sütött 1817-ben a svédországi Leksand településen. Fotó nem készült róla, mivel még nem találták fel a fényképezőgépet. Mindössze saját rozs, forrásvíz, egy kis élesztő és csipet só volt benne. A receptben azóta az égvilágon semmi nem változott, s immár a hatodik generáció viszi a családi „abonettüzemet”. Generációról generációra jöttek a mérföldkövek: valaki a jellegzetes mintázatot újította meg, egy dédnagypapa a dagasztógépet találta fel, egy másik szép, új pékséget nyitott, amely aztán 1942-ben egy tűzben odaveszett, a következő generáció újranyitotta. Az évszázadokon átnyúló örökség mellett ki kell emelni, hogy a Leksands márkájú knäckebröd kifejezetten finom, talán a műfaj legjobbja. A skandináv országokban óriási hagyománya és kultusza van a fogyasztásának, a 19. században elindult tömegtermelésnek köszönhetően pedig az északi nemzetek katonaságának legfontosabb élelmiszere. Ha jó feltéteket, krémeket készítünk hozzá, akkor kulináris értéke is értelmezhető. Ha már északon járunk, akkor ezekhez is skandináv ihlet jött. A halkonzervek a következő időszak értékes kamrakincsei lehetnek, érdemes megbarátkozni a fogyasztásuk gondolatával. Mindhárom alábbi recept szuperegyszerű, villámgyors, a krémeket lehet fogyasztani knäckebrottal, crispbreaddel, pufirizzsel, salátalevelekkel – vagy egy nagy karéj kovászos kenyérrel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
