Már a századfordulón tervbe vették, hogy az Andrássy út mellett szükség lenne még egy sugárútra a Városliget irányába. A fővárosi közgyűlés 1908-ban döntött arról, hogy a Király utca és a Dob utca között, azokkal párhuzamosan modern avenue-t létesít, amelynek nem is a közlekedés felgyorsítása lett volna elsődleges célja, hanem Belső-Erzsébetváros rendezése és modernizálása. Akkor úgy gondolták, hogy az Erzsébet sugárút az 1910-es évekre megépül, ám az első világháború és az azt követő gazdasági káosz keresztülhúzta a számításokat. Konkrét lépésekre 1929-ig nem is került sor, de akkor váratlanul pályázatot írtak ki a Madách tér beépítésére, ami az új sugárút elejét is jelentette volna. Noha rövid idő alatt 47 pályamű született, az Árkay Aladár és Wälder Gyula műveiből összeollózott, diadalíves épületkolosszus építését csak 1937-ben kezdték meg, de hiába épült fel viszonylag hamar a Madách téri csodapalota, a folytatást az újabb háború kitörése akadályozta, 1945 után pedig már csak asztalfióknak szánt tervekben testesült meg az Erzsébet sugárút.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
